Mit gondoltok a gyerekeitek barátairól? Beleszóltok, vagy teljesen rájuk hagyjátok a barátkozást?

Nem hagyom rá teljesen. 5 éves a fiam, falun lakunk, ugyhogy a gyereke szuleit, családját is ismerem, ezt probálom félretenni és nem eszerint ítélkezni (van olyan, akinek szuleivel en jártam oviba, suliba es a gyerek detto olyan, mintha koppintottak volna). Leginkább aszerint, amiket hallok, kivel mit csinál, ki kit csufol stb, mindig mondom, hogy nem szép, nem csinálunk ilyet, és ha másképp nem, akkor inkább ne is barátkozz vele...Ezzel persze, nincs eltiltva, de legalább felhivom a figyelmét, hogy nem kovetendo példa a csufolodás, felnotteknek bekiabálás, csunya beszéd. Van pár stabil barát, akik szerintem helyesek, de idonként tobbet vannak egyutt a másik bandával is, és mindig mondom a véleményem a viselkedésukrol. Ha jo, ha rossz. Lehet, kozvetve kicsit befolyásolom igy, de nem hiszem, hogy ártok vele.

egyvalakivre sajnos már mondtam, hogy ha továbbra is "tanul" tole, megkérem ovonénit, hogy kulonítsék el oket, nagyon nagy a tobbiekhez, minden csínyt o talál ki a kisebbeknek meg persze, tetszik és utánozzák. (elso voltam).