Írnátok nekem idézeteket gyerekneveléssel kapcsolatban?

A tudat ,

hogy létezik valaki akit teljes szívből szerethetünk..

értelmet ad mindennek" ¦

"Csöpp kis kezed tenyeremben,

elfér benne egy az egyben.

Tíz kis ujjad szépen, rendben

simul el a két kezemben.

Pici fejed rajtam pihen,

nem is tudod, hogy ez milyen!

Hajad selyme sebzi lelkem,

könny futja be tőle szemem.

Nem is tudod, ki vagy nekem,

mennyi jót is teszel velem.

Mióta vagy, nincs oly bánat,

mi el ne múlna, hogyha látlak.

Tedd hát kezed tenyerembe,

hadd vegyelek az ölembe!

Csituljon el minden félszed,

Én vagyok az, a Te részed."

Tudod, amikor mosolyogsz, az egész világ sokkal jobb hely, mint egyébként..

Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre

a hónapok csendjét kis lényed megtörte.

Mamád, ki méhében néked otthon adott

az élettől egy csodaszép kisfiút kapott.

Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,

elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.

Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,

s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.

Hálás tekintetét az égnek felemelte

s legszebb gondolatit mind feléd terelte.

Arcok közé fonta két puha tenyerét

s néked adta keble mindösszes kenyerét.

Sötét volt, csak a békés csend figyelt

s a léted minden kérdésre megfelelt.

Egyszerre lélegzett most anya és fia,

s érezte, élte már nem volt hiába.

"Mielőtt anya lettem, soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert nem akartam letenni.

Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.

Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű vigyor felett.

Soha nem ültem késő éjszaka, hogy nézzek egy alvó babát.

Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabra törik, mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.

Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici olyannyira befolyásolni az életem.

Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék szeretni."

És ez az egyik kedvencem Ákos egyik dalából:

"Ha van még valami tiszta

Ezen az elveszett világon,

Azt máshol nem találom,

Csak a fiam szemében látom.."

MIÓTA MEGSZÜLETETT sokat gondolkodtam.. vajon ezek a lábacskák milyen utat fognak bejárni? Sokszor elesnek majd? Lesz mindig erő bennük újra felállni? Nem tudom a válaszokat, de azt igen hogy még erő van a két kezemben támasza leszek, ha elfáradna..!

"Mikor születtél, pici csomagként

féltőn mindig magammal vittelek.

Csak addig voltál egészen az enyém

míg megtetted az első lépteket.

Oly hamar megnőttél, vállamig érsz,

belém karolsz ha melletted megyek.

De egyre kevesebbet vagy velem,

már elvisznek tőlem a reggelek.

Iskolás vagy, "olyan sok a gondod".

Esténként, ha visszatérsz karomba,

s beszélgetünk, fontoskodva mondod:

"holnap írás, énekkar meg torna,

és képzeld el, tízpercben mi történt:

találtunk egy törtszárnyú verebet,

és elcseréltem az uzsonna körtém

szalvétáért. Szép? Odaadom neked. "

Beszélsz beszélsz. Nézlek, gondolkodom,

úgy megfognám a röppenő Időt.

Hová lett már a csöpp pólyásbaba?

De rég kinőtted első kis cipőd.

Tegnap még engem dajkált Nagyanyád,

ma én vezetlek az úttesten át

Holnap féltőn tán Te ölelsz körül,

s ringatod - mint gyermeket - megfáradt anyád."

"Mikor megszülettél a boldogságtól könny volt a szememben. Soha sem felejtem el azt a pillanatot, amikor először megérintettelek, amikor először rád néztem. Szülő lettem, és megfogadtam, hogy életed végéig gondoskodni fogok rólad. Megadom mind azt, amire vágysz, és valóra váltom az álmaid, mert a boldogságod a legfontosabb a számomra."

Azt hiszi az ember, hogy csak a szerelemtől törhet össze a szíve. Az egyetlen, ami éltet és felvidíthat, vagy elpusztíthat. Aztán... anyává válunk."

"Gazdag vagyok, mert bár semmim sincs..de Ő az enyém."

"Mikor leszek én is felnőtt?

Mondd el nekem, Apa!

Nem vagyok még iskolás,

de nem is vagyok baba!

Mondd el nekem, milyen érzés

Apukának lenni?

Szeretsz-e mondd korán reggel

dolgozóba menni?

Jó érzés-e hazaérni,

megölelni engem?

Látod-e, hogy egész kicsit

ma is nagyobb lettem?

Jó érzés-e betakarni,

puszit adni este?

Maradj itt az ágyam mellett,

kérlek, ne menj messze!

Rajzoltam egy képet neked,

Te vagy rajta, nézd meg!

Én vagyok a kisgyerek és

kézen foglak Téged!

Örülsz neki? Vigyázol rá?

Mi vagyunk a képen!

Én vagyok az apukámmal,

ketten, kéz a kézben."

"Kerdezd meg anyadat!"

"Budos kolok, nem megmondtam, hogy ne menj oda fel?!"

"Amig az en hazamban laksz, azt teszed amit en mondok!"

"Talán nem lettem híres és gazdag,mégis van egy felbecsülhetetlen kincsem: a családom."

"Anyának lenni annyit jelent,mint vállalni,hogy a szíved egy életen a testeden kívül dobogjon."

"Miközben megpróbálunk mindent megtanítani gyermekeinknek az életről,gyermekeink megtanítják nekünk,hogy miről is szól az élet."

“Ha elölről kezdhetném a gyermeknevelést,

fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet.

Példálózás helyett példát mutatnék.

Nem siettetném a gyereket, hanem hozzá sietnék.

Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék.

Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot.

Kirándulnék, sárkányt eregetnék,

Réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.

A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék.

Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném.

Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat.

Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről

és többet a szeretet hatalmáról.”

(Diane Loomans)

És ez is az egyik kedvencem:

„A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat - de éli a nyugalmadat és derűdet is - ha valódi.” (Müller Péter)