Mi lehet az oka, hogy a tudatosan gyerektelenek ellenségüknek tekintik a gyermeket vállaló szülőket?

"Mi is voltunk gyerekek. Mi is voltunk dacosak, akaratosak, hisztisek. De nem éreztem, hogy az akkori felnőttek ennyire utáltak volna bennünket, vagy a szüleinket. Vajon mi változott?"

Valami mégis lehetett mert pont azok a szülők nevelték ilyenre a mai felnőtteket.

# 20/21

Ja és a nyugdíjas nagymamákról is pont ez a véleményem nem csak az anyákról. Bőven ráérne a 8 órás busszal menni, nem a csúcsidőben amikor az emberek iskolába munkába sietnek.

Ennek szerintem alapvetőnek kellene lenni, hogy aki nem létszükséglet az nem csúcsidőben használja a buszokat, villamosokat.

"Az esernyő kocsiban csak ülni tudó baba utaztatható, kisebb nem. Ezen az alapon akkor rugdossuk le a buszról a tolikocsis, piacról jövő néniket is. Vagy azokat, akik 100 kiló fölött vannak. Meg az iskolatáskás gyerekeket. "

Nem irtam, hogy le kell őket rugdosni a buszról. A piacosítás nénike is kiborító, amikor neki pont a kora reggeli legnagyobb forgalomban kell mennie semmit tenni vagy fontoskodni, nem er ra egy járattal később. Az iskola táskás kis kölyök se a kedvencem, ha neki all forgolodni es az is igaz, hogy a 100 kiló feletti mellett nem valami kényelmes ülni.

De eddigi legrosszabb élményem szuper anyuhoz kapcsolódik. Felszállt a buszra a babakocsival -Stokke, amiben a gyerek jo magasan van. Leült szépen, a busz folyosón le állítva a babakocsit. Semmi gond nem volt, amig a busz be nem fékezett egy jo nagyot. Akkor a babakocsi szépen végig suhant a a folyosón, es neki csapódott a busz hatuljanak ahol felborult. Nem zavart a gyereksírás egyaltalan, elhiheted.... Az se, hogy anyuka torta szakaszából szidta a busz sofőrt, azt a "barom állatot, aki nem tud vezetni" amig az egyik utas, aki segitett neki a babakocsit felállítani meg nem jegyezte, hogy talán le kellett volna fékezni a babakocsit.....

Na en ezert hordtam a lanyomat hordozokendoben, utana kenguruban. Soha egy rossz szava nem volt senkinek es mi se foglaltunk sok helyet. Ruhellem a babakocsit minden szempontbol. En jol elvoltam nelkule es most is elleszek.

Nekem annyi nem tetszik, hogy olyan gyereket ultetnek le aki mar siman tud rendesen kapaszkodni, mikozben vegignezik hogy a 3 evesem vegigallja az utat...

Ez is pont egy olyan kérdés, amiben sosem fognak egyetértésre jutni a felek.

Az én kisfiam pontosan az a típus, aki miatt rühellik a kisgyerekeseket. Igen, én bevallom, hogy idegeneknek idegesítő lehet a gyerekem. De ők nem tudják, hogy valószínűleg hperaktív (2,5 éves, még nem mondják rá tutira)és mennyire nehéz vele. Neki sem könnyű. Van, amikor annyira zabálnivaló tündérke, hogy mindenki megzabálja a buszon, ahogy magyaráz olyan nyelven, amit még én sem értek néha. Puszit ad bárkinek, mosolyog. Na, de amikor nem tetszik neki alami, vagy rosszkedvű esetleg fáradt, akkor úgy tud visítani, ordítani mint akit nyúznak. Egyik pillanatról a másikra képes őrjöngésbe váltani a cukiskodásból. Természetesen voltunk mindenféle orvosnál, mindent igyekszem pontosan betartani és úgy bánni vele, hogy minél kevesebb ideig tartson az ilyen "roham". Nem az a szülő vagyok, aki szarik a gyereke viselkedésére. Viszont van, amikor kb. tehetetlen vagyok néhány percig és visít a buszon. Ne haragudjon már meg a világ, de nem fogok ezért leszállni. Szerintem aki igénybe veszi a tömegközlekedést, az fogadja el, hogy nem egy álomutazásra megy. Rengeteg más idegesítő, deviáns emberrel lehet találkozni a buszokon, villamosokon, bármelyiken. Nem ritka mikor üvöltő, agresszív részegek szállnak fel finom kis alkoholgőzt árasztva magukból, vagy nem egyszer láttam a villamoson egy pasit, akinek a lehúzott sliccén át lógott ki a "férfiassága", rajta egy kotonnal. :) Vagy mondhatnám a káromkodó, ordítozó senkire nem odafigyelő fiatalokat is. A lökdösőső vénasszonyokat, akik terminátorként küzdenek a helyért, hiszen ők már rozogák, de a helyért olyan tempóban szaladnak mint egy jamaikai futó. Na, ezek például szerintem százszor elviselhetetlenebb jelenségek, mint egy 5 percig visító gyerek. Nem feltétlenül kell szidni a szülőket, hogy neveletlen és idegesítő a "kölyök". Még a legnyugisabb kisgyerek is ki tud borulni, mikor ilyen körülmények között utazik. Ők még nem tudják igazán kontrollálni magukat. Majd ha (értelmes) felnőttek lesznek, megtanulják. Hiszen mi is mondjuk, hogy "ordítani, törni zúzni tudnék mérgemben". Na, hát 2-3 évesen mi is megtettük.

Én alapvetően toleráns vagyok. Nem zavarnak a hisztiző, síró gyerekek, fülhallgató be a fülembe, zene bekapcsol, kész, meg van oldva a probléma.

Inkább az zavar, amikor anyuka minősíthetetlen stílusban üvölt a gyerekével, mert szerinte így kell nevelni.

Illetve a másik véglet, amikor a neveletlen gyerek már 10 perce rugdossa az ülésemet, anyuka meg mosolyogva nézi. És ha én rá merek szólni a gyerekre (de akkor is kedvesen, mosolyogva megkérem, nem pedig rendreutasítom), akkor még ő van felháborodva, mert mit képzelek én, megsérül a szeme fénye pici lelkecskéje. Na, ilyenkor iszonyú dühös tudok lenni, és meg tudnám tépni a kedves anyukát.

Én nemigen találkoztam még engem ért attrocitással. Az tény, hogy én magam is, meg a szemléletem megváltozott mióta gyerekem van. Én ismerem a korlátaimat- szerintem sokan nem ismerik a sajátjaikat- tudom mit, és meddig bírok. Busszal csak akkor indulok valahova gyerekkel, ha nincs tele a kezem, ha van időm, és a gyerekem is olyan hangulatban van.

Az általad említett problémákat szerintem leginkább az okozza, hogy a mai világunkból szinte teljesen eltűnik a tolerancia, a segítségnyújtás, a "mások másként gondolják". Mindenki tökre úgy gondolja igaza van, és csak neki, és igazukat messzemenőkig érvényesítik.

Nem nézem le a gyereket nem akarókat-bár nem értem ez nekik miért jó, de az ő dolguk. Ugyanakkor nem értem a több/sok gyerekeseket sem, hogy ez nekik miért jó, de ez is az ő dolguk.