Hogyan tudnék örülni és nem aggódni? Tudnátok segíteni?

Tudom, nagyobb problémám ne legyen az életben. :)

Szóval az a helyzet, hogy végre másfél év után eljött az az idő, hogy újra elmehessek a férjemmel két napra horgászni. Nagyon-nagyon vártam már, most mégis félek. Aggódom, hogy a másfél éves pici lányom, hogyan fogja viselni a hiányomat, nem voltunk még külön egy éjszakát sem.

Anyukám fog vigyázni rá, itthon fognak aludni. (Együtt lakunk). Napi szinten találkoznak, imádják egymást, nagyon jól tudja kezelni Anyum a lányom, mégis aggódom. Eddig nem nagyon tudta más elaltatni este, igaz nem is volt rá szükség, hisz mindig itt voltam. Az éjszakát nagyjából átalussza, ritkán ébred fel, de akkor cumival vissza is alszik. (Legalábbis nekem)

Nálatok mikor jött el ez az idő, és hogyan viseltétek?

Annyira örülök, hogy végre én is "szabira mehetek" picit, de mégis bennem van a félelem, és gondolom bennem is lesz, amíg nem jön holnap este a telefon, hogy minden gond nélkül elaludt a picúr.

Egyébként fél órán belül itthon tudok lenni, ha nagy gáz van, de remélem nem lesz rá szükség.

Meséljetek, nálatok hogy alakult az első külön töltött éjszaka/hétvége?