Szinte már mindenki azon aggódik, hogy "jaj, de nem sérül akkor a gyerek lelke? ", de azon vajon miért felejtenek el aggódni a kedves szülők, hogy sokkal jobban sérül a gyerek attól, amibe ma nevelés és korlátok híján belenőnek?

Mindenki másképp neveli a gyermekét, ebbe senki nem szólhat bele. Én mindent ráhagyok megengedek a gyermekemnek, aranyos, kedves, nyílt, könnyen barátkozik, nem verekszik, szépen eljátszik mindennel, mindennek örül. Annyi baja van, nem mindig fogad szót, és kinyilvánítja az akaratát, keményen harcol azért amit akar!

Barátnőm alig enged valamit a gyerekének, kiabál vele, elég csúnyák az mondd a gyerek előtt, ezért a 3 éves is elég rondán beszél, verekszik, ha valamit elvesznek tőle sír rí, üt rúg, sehol nem marad el ég percet sem az anyja nélkül, de viszont szót fogad, mert elverik a fenekét ha nem csinálja azt amit kéne!

Másik barátnőm este 7-8 mire haza ér, akkor sem a gyerek az első, ha nem fogad szót pofont kap. A kisfiú szót fogad, elmarad bárhol bárkivel, mert hol egyik hol másik Mami vigyáz rá, viszont gyerekekkel nem tud játszani, verekszik , mindenkitől elvesz mindent.

Ahány nevelési stílus, annyi féle gyerek. Engem mindig lehurrognak hogy mindent megengedek a gyereknek, nem szólok rá semmiért, csak ami veszélyes.

Én nem pofozom meg a gyereket mert kiöntött véletlenül valamit, vagy bepisilt, nem kiabálom le a fejét ha koszos lett a ruhája...

De viszont szép szóval még nem értem el hogy ha azaz mondom állj meg, akkor megáll.

Nekem így jó, nekik úgy jó, én ezt látom jónak, ők azt.

Hogy mit is szeretnél pontosan?

Két fokozat van szerinted, félni, hogy megbántódik, és nem nevelni, vagy drákói szigorban tartani? Vagy hogy is van ez?