Ti mit tennétek ha a párotok nem tudna gyermeket nemzeni, illetve teherbeesni?

Bocsánat, nem egészen a kérdésedre válaszolok. Szerintem, ha érzed, hogy nem tudnál örökbefogadni, akkor ne is tedd! Akárhogyis nézzük, az örökbefogadással járnak olyan nehézségek, amelyeket nagyon jól lehet kezelni, de igenis erőfeszítést kíván a szülőktől.

Amit írtál, hogy kíváncsi lenne a vér szerinti szüleire, természetes, előbb-utóbb minden örökbefogadottnál eljön ez a pont, hiszen a vér szerinti szülő is az élete része, a „gyökereit” jelenti. Ha egészséges szülő-gyerek kapcsolat van az örökbefogadók és a gyerekük között, akkor az örökbefogadók ebben támogatják is a gyereket, mert tudják a fentieket.

De ennél sokkal hétköznapibb kis „problémák” is felmerülnek az életükben, gondolj csak arra, hogy hogyan beszélsz az örökbefogadásról a gyerekkel, milyen színben állítod be a vér szerinti szülőt, az óvodában/iskolában elmondod-e, hogy örökbefogadott a gyerek, vagy ha ő elmondja, hogyan tudod kezelni a többi szülő esetleg ostoba reakcióit… Szóval csak akkor vágj ebbe bele, ha tudod, hogy sajátodként szeretnéd azt a gyereket, és az iránta érzett szereteted felülmúlja a félelmeid, a szégyenkezés érzéseit.

A kérdésedre konkrétan válaszolva: ha úgy érezném, nekem mindenképp kell egy gyerek, fontosabb, mint a párom, akkor új pár után néznék. (Persze nyilván az ember egy adott embertől akar gyereket általában, ezért nem könnyű a kérdés. Azért írtam, hogy „általában”, mert olvastam itt már olyan kérdéseket, hogy nők úgy akarnak gyereket, mint egy új szoknyát, mindegy, kitől, de a gyerek az „kell”.)

Viszont bennem sosem munkált önmagam reprodukálásának mindent elsöprő vágya, és nem gondolom, hogy csak gyerekkel együtt lehet teljes életet élni, így ha nem lehetne, akkor nem lenne gyerekem.