Pénz nélkül gyermeket?

Pénz nélkül, a TELJES nincstelenségre valóban eszetlenség gyermeket vállalni. De szerencsére kevesen is teszik ezt meg, itt az igazán mélyszegénységben élőkre gondolok. (ahol pl. nincs vezetékes víz, fűtés stb.). Ezt én is nagyon elítélem. Ahol nincsenek meg az alapvető fizikai szükségletek (étkezés, fedél a fej felett, egészséges ivóvíz és más ilyen alapvető dolgok).

Azért én gyermekvállalásban nem osztom a "bártaké a szerencse" elvet, hiszen a gyereknevelés egy kb. 20 éves folyamat, nem egy rulettjáték és a "tétje" is nagy.

Jól írták itt előttem, hogy teljes biztonság nagyon keveseknek adatik meg, az nem a közép, de nem is a felső-középosztály kiváltsága, de ha van a párnak stabilnak látszó munkahelye (vagyis nem próbaidős pl., nem határozott idejű, nem feketén foglalkoztatott stb.), amiből kiszámítható, rendszeres jövedelmük származik, illetve ami alapja lehet a TB ellátásoknak, ha van hol lakni (lehetőség szerint kis családként önállóan, nem a szülők nyakán, inkább legalább egy rendezett albérletben) és a babavárás időszakában nem okoz gondot a szükséges holmik beszerzése, jut egészséges étkezésre, gyógyszerekre, cipőre stb. úgy, hogy ez nem dönti romba az egész családot, akkor azért már lehet gondolkodni a gyermekvállaláson.

Nehéz azért pénzösszeget mondani, de szerintem alapvető, hogy a rezsi, lakhatás, étkezés kifizetése után még legyen a családi kasszában annyi, hogy egy-egy váratlanabb kiadás (betegség miatt gyógyszer, elromló háztartási gép cseréje vagy javítása) ne okozozzon kilátástalanságot.

Én ennél egy picit igyekszem tovább gondolni (nem is muszáj velem egyetérteni)- ahogyan számomra fontos a jövő (nyugdíjas évek, egészségmegőrzés stb.) ugyanígy előre igyekszem gondolkodni a gyermekem jövőjéről is. Egy felelős szülő szerintem a legjobb tudása szerint igyekszik a gyermekének, gyermekeinek mindent megadni, lehetőség szerint elősegítve őt abban, hogy jobb, több legyen, mint a szülők maguk. Szerintem ez egy nagyon szép és erős szülői ösztön.

Hogy ez a "több" mit jelent, az mindenkinél más és más, az értékrendektől függ: van, aki a tanulást, a magasabb szintű végzettséget tartja annak, van, aki a jobb életkörülményeket (nagyobb lakás, jobb környék), van aki a kiemelkedő sportolást, művészeti támogatást, mások a világlátást, utazást, külföldi tapasztalatcserét stb.- azért az igaz, hogy ezek mindegyike bizony pénzbe kerül és jó lenne, ha a gyermekvállaláskor a szülők nem csak az első 1-2-3 évben gondolkodnának, hanem hosszabb távon is.

Én éppen ezt az előre gondolkodást hiányolom sok családnál a környezetemben. Éppen tegnap csodálkoztam rá, hogy a lakóhelyemen 2 olyan család is van, ahol anyuka a 3. gyermekkel várandós- pedig már a 2. gyermek eltartása is számomra a "necces" kategória. Az eltelt évek alatt azt vettem észre, hogy az édesanya, a gyerekek lerongyolódtak, az első gyermekével még büszke, mosolygós, nyugodt édesanyák türelmetlenek, nyúzottak és sajnos igénytenek mind magukra, mind a környezetükre, mind a gyerekeikre (alapvető tisztasági problémák- hetek óta ki nem fésült haj, szakadt, piszkos ruházat a gyerekeken, szemetes udvar, elmaradt közüzemi számlák stb.)

Ezekben a konkrét esetekben én úgy látom, hogy bölcsebb lett volna nem vállalni a 2. vagy 3. gyermeket, de mindkét édesanya elmondása szerint azért került erre sor, mert "úgysem vettek volna vissza dolgozni"- azért ez kicsit szomorú motiváció...

...és kimondva is elhangzik, hogy "jajj, ha ezt tudtam volna előre, akkor nem így csinálom"- szomorú lehet ezt hallania egy kicsinek és ezekben a családokban a gyerekek sokszor terhet is jelentenek valóban, nemcsak a rózsaszín nagycsaládról szőtt álmok beteljesülését.

Magamban arra gondoltam, hogy tényleg őszintén remélem, hogy ezeknek az édesanyáknak nem kell megélniük, hogy mindhárom gyermekük extratehetséges lesz valamiben, mert láthatóan már az óvodáztatás is komoly erőfeszítéseket igényel és kilátás sincs a helyzet javulására.

Bele sem merek gondolni, hogy mi lenne az így is nyomorgó kis családokkal akkor, ha az apukák elvesztenék a munkájukat... tartalék semmi, jövőterv semmi, ahogy esik, úgy puffan, megy a kölcsönkéregetés, koldulás, közeli boltban tartozgatás, a játszótéren is a kócos, piszkos kis gyerekek szó szerint koldulják el az almát, játékot napi szinten, az anyuka pedig mintha tudomást sem venne a dologról...- ez egy ördögi kör.

Ezt a sorsot nem kívánom senkinek.

Utólag és kívülről persze könnyű okosnak lenni.

Sokakban nincs meg a késletetés képessége, a kivárásé vagy a tervezésé.

Ezek konkrét családok, nem általános természetesen és ismerek nagyon kiegyensúlyozott, anyagilag is rendben lévő 3-4 gyermekes családot, akik nekem is pozitív példát mutatnak.

Hidd el kérdező, hogy aki az "állami kedvezményeként", főállású anyaságért stb. vállalnak gyermeket, azok tk. csak a munkanélküliség elől menekülnek- a baj csak az, hogy ez nem valódi megoldás.

Minden jót.

Tökéletes időzítés szerintem sincs, ha az emberek arra várnának, hogy minden klappoljon az életükben (és itt főként a pénzügyekre gondolok), akkor hamarosan kihalna az emberiség..

Én is úgy gondolom, hogy ha van egy relatíve biztos alap, akkor arra már el lehet kezdeni építkezni. Gondolok itt egy lakásra vagy megbízható albérletre, valamennyi rendszeres jövedelemre, stabil párkapcsolatra és némi félretett pénzre.

Sajnos a fentiekhez hasonló példa az én környezetemben is akad, férj és feleség, egy gyermek. A feleség csak gyest+csp-t kap, a férjnek alkalmi munkái vannak, épphogy megélnek, ám már a 2. gyermeket tervezik, még idén neki is látnak a dolognak. Na az ilyet abszolút nem értem és valamilyen szinten el is ítélem. Nekem egy ilyen szituációban már egy gyerek is "sok", felelőtlenség így gyermeket vállalni.

Mi jó anyagi körülmények közt élünk, nem dőzsölünk, de nem is szenvedünk hiányt semmiben, próbálunk spórolni, pénzt megtakarítani ahol lehet, de a jelenlegi helyzetünkben biztosan nem vállalnék 2. gyermeket.

De mint látod, mindenki máshogy gondolja. Csak nem szabad elfelejteni, hogy azt a születendő babát később kisgyermekként, nagygyermekként, kamaszként, egyetemistaként is támogatni kell, és ez rengeteg-rengeteg pénzt jelent.

"Csak ez az átkozott pénztelenség, ebből nem látjuk a kiutat."

Önképzés, szakmai tapasztalat, ezekkel feljebb lépkedés?

Mit dolgoztok jelenleg, milyen végzettséggel?

Nincs saját lakásunk, tehát egyelőre valamelyikünk szüleinél tudnánk lakni.

Vagyis most még eddig együtt sem éltetek? Előbb azt kéne kiórbálni, kettesben, nem egy gyerekkel költözni!