Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Pénz nélkül gyermeket?

Pénz nélkül gyermeket?

Figyelt kérdés

Sok embernél látom, hogy bátran belevágnak a gyermekvállalásba úgy, hogy nincs keresetük, vagy ha van is, abból alig-alig tudnak megélni.


Miközben mindenhonnan azt hallom, hogy amíg nincs stabil, biztos háttér, addig eszedbe ne jusson gyermeket vállalni.


Nincs saját lakásunk, tehát egyelőre valamelyikünk szüleinél tudnánk lakni. A kapcsolatunk jó, éveket kibírt már, mondják, egymáshoz valók is vagyunk. Csak ez az átkozott pénztelenség, ebből nem látjuk a kiutat.


Most akkor kinek van igaza? Valóban bátraké a szerencse, kezdjünk neki? Ismerősi körömben van, akinek már három gyermeke van, és van, aki neki sem mer fogni a dolognak, mert nincs rá kerete. Furcsa módon a három gyermekesnek nincsenek aggodalmai, pedig ott már majdnem egy évtizede csak a férj a kereső..habár biztos kapnak kedvezményeket is az államtól, nem tudom, három gyermekre mi, mennyi jár.


Én csak azt látom, hogy mernek tervezni olyanok is, akiknek néha ennivalóra is alig futja, és gyermekük lesz. Tényleg ennyire egyszerű lenne, túlgondolkodom ezt az egész kérdést, és valójában sokkal egyszerűbb, mint hiszem?



2014. ápr. 1. 08:13
1 2 3 4
 11/34 A kérdező kommentje:

Mindketten diplomások vagyunk, és mindketten feketén dolgozunk, én rész - párom teljes munkaidőben.


De már húszas éveink végén járunk, ezért sem szívesen várnánk tovább, de egyszerűen képtelenek vagyunk kikeveredni ebből a pénzügyi kátyúból. Páromon is azt látom, hogy hiába van sokféle végzettsége (igaz, lehet, nem a legpiacképesebb szakmák, csak ezt is hol látja előre az ember, hogy mi lesz majd évek múlva?), senkinek nem kell, és lassan ebbe őrül bele, ebbe a kilátástalan taposómalomba. Pedig tényle nagyon jó képességű és ritka becsületes ember, nem is értem, miért nem fogllakoztatják. Most gondolokodik vállalkozás indításában is, hogy valahová sikerüljön már lépni, elindulni, csak tudja azt is, hogy az sem veszélytelen, pláne kezdőtőke nélkül.


Örökségre nincs kilátásunk (valaki itt fentebb írta, hogy örököltek, és úgy ment a dolog. Anyumék is örököltek anno, de valószínűleg ők sem tartanának ott, ahol, ha anno nem örökölnek.)

2014. ápr. 1. 10:42
 12/34 A kérdező kommentje:

Egyébként (nem motivációként írom, inkább érdekességképpen) vannak a környezetünkben olyanok, akiknek már öt gyerekük van, és néha olyan érzésem van, mintha azért lenne ennyi gyermekük, mert így nagyon sokféle állami támogatást ki tudnak használni.

De persze lehet, nem így van, csak látom, hogy anyuka másfél év meló után sorra szülte meg a gyerekeket. És nem roma családról van szó, egyik nagycsaládos ismerősöm sem az!


Valaki itt írta, hogy általában a nagycsaládosok fentebb emelik a szemüket, és így bíznak.

Ez szép szerintem is, oké, na de ennyi elég? Bízni Istenben, hogy hátha majd megsegít?

2014. ápr. 1. 10:47
 13/34 anonim ***** válasza:
ja lehet bízni istenben, akiben akarsz... lényegében magatokra számíthatsz csak, nem hiszem hogy megtörténne, de a támogatás is ugorhat mge stb
2014. ápr. 1. 10:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/34 A kérdező kommentje:

Ó, még valami: van olyan ismerősöm, aki igencsak jól keresett évekig, de nem rakott félre belőle, hanem eltapsolta, és most albérletben lakik.


Szóval pl. az ő esetében nem elég, hogy volt pénze, mert úgymond nem élt vele helyesen.


Szóval ilyen esetekben is elgondolkodtató, hogy néha megvan a pénz is már a gyermekvállaláshoz, mégsem jönnek úgy össze a dolgok, ahogy úgymond kellene.

2014. ápr. 1. 10:55
 15/34 A kérdező kommentje:
Voltam most amúgy továbbképzésen is (valaki itt írta azt is), nyelvre álltam rá. Azóta is naponta 10 helyre adom be kb. az önéletrajzomat. Az esetek 99 %-ban még visszajelzés sincs. Vagy ha van, akkor meg jönnek azzal, hogy túlképzett vagyok az adott munkára. Pedig nekem diplomás bér sem kell (nem is volt sosem részemről kizáró ok, hogy emiatt ne jelentkezzek egy állásra) csak legyen már normális melóm.
2014. ápr. 1. 11:02
 16/34 A kérdező kommentje:
Külföld sincs amúgy kizárva, mert - lehet rosszul látom, de - az országunkban valami nagyon nem jól működik, ha ennyi elkeseredett fiatal ember él itt. És az a döbbenetes, hogy fiatalok! Mert az is baj, ha egy nyugdíjas kilátástalannak látja a helyzetét, de szerintem (javítsatok ki, ha tévedek), az már nagyon nagy baj, ha a fiatalok is annak látják...
2014. ápr. 1. 11:06
 17/34 anonim ***** válasza:
100%

6. (hosszú) válaszoló vagyok.

A saját életem alapján azt tanácsolom nektek, hogy úgy vállaljatok gyermeket, hogy nagy valószínűséggel a választott életszínvonalon vagy attól nem lényegesen különbözően hosszabb távon is el tudjátok őt tartani- akár egyedül is.


Egyedülálló édesanya vagyok, most is jó körülmények között élünk- rendes munkám van, telik, amire kell, megtakarításra, magánovira is, mert mindig is előre gondolkodtam, nem csak a mának éltem és nem csak a "majd lesz valahogy" meg "az Isten is megsegít", meg "égre függesztem a tekintetem"-ekkel vártam a sült galambot.


Nem tudom, most mi lenne velem és a kisfiammal, ha az egyébként valóban kiemelkedően jól kereső férjem mellett nem mentem volona vissza én is dolgozni, tanulni vagy mindig eltapsoltuk volna minden forintot. Ő meghalt- itt maradtunk volna a kicsivel gyesen vagy segélyen 30+ évesen?


Úgy érdemes szülni, családot alapítani, hogy megfelelően biztonságban érezd magad és lehetőség szerint ne legyetek senkinek és semminek nagyon kiszolgáltatva.


Amikor már tényleg közel évtizede gyesen otthon lévő sokgyermekes környékbeli anyukáknak ezt a kérdést felteszem (válaszul arra a nagyképű és önigazolásszagú kijelentésükre, hogy nem is ember (!), akinek nincs nagy családja), hogy ha ők járnának hozzám hasonlóan, mihez kezdenének- akkor nem szoktam értelmes választ kapni, csak azt, hogy "úgyse történik meg"...


Hát tényleg remélem, hogy a családok többségében nem gond a munkanélküliség, a kilátástalanság.


Kérdező: miért feketén dolgoztok mindketten? Merrefelé éltek? Lehetséges, hogy ha ebből ki tudnátok törni (akár mobilitással is), az már megoldás lehetne- a fekete munkára én lehet, hogy nem alapoznék sokat.


Szerintem nem lát rémeket az, aki reálisan gondolkodik és a gyermekvállaláskor legalább 10 másodpercre felötlik benne, hogy mi lesz egy tartós betegség esetén, munkahely elvesztésekor, házastárs halálakor, nyugdíjas években stb.

2014. ápr. 1. 11:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/34 A kérdező kommentje:

"Amikor már tényleg közel évtizede gyesen otthon lévő sokgyermekes környékbeli anyukáknak ezt a kérdést felteszem (válaszul arra a nagyképű és önigazolásszagú kijelentésükre, hogy nem is ember (!), akinek nincs nagy családja), hogy ha ők járnának hozzám hasonlóan, mihez kezdenének- akkor nem szoktam értelmes választ kapni, csak azt, hogy "úgyse történik meg"... "


Na ez az, ilyenkor lesek én is! Mi a garancia rá, hogy nem történik meg?

2014. ápr. 1. 11:10
 19/34 anonim ***** válasza:
ja vannak ilyenek, de most te is ilyen felelőtlen akarsz lenni? sokan szülnének 5-t, de szül 1-2-t de őket fel tudja nevelni, nem sír hogy mikor jön már a családi mert kenyér sincs otthon
2014. ápr. 1. 11:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/34 A kérdező kommentje:

"ja vannak ilyenek, de most te is ilyen felelőtlen akarsz lenni? sokan szülnének 5-t, de szül 1-2-t de őket fel tudja nevelni, nem sír hogy mikor jön már a családi mert kenyér sincs otthon"


Nem, nem, dehogy akarok én is ebbe a sorba tartozni. Csak hasonlóképpen, mint a 6-os válaszoló, én sem értem, hogy honnan ez a fene nagy önbizalmuk a nagy családosoknak?


Természetesen tisztelet a kivételnek, mert biztos vannak olyan nagycsaládosok is, akik nem ilyenek.

2014. ápr. 1. 11:17
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!