Olyan bűntudatom van, baromi rosszul viselkedtem, de elszakadt a cérna. Azt hiszem ki kell írnom, hogy bánt?
Délután a gyerekeim nagyon kiborítottak. Mentem értük az oviba, előkereshettem a kicsi alvókáját amit jól eldugott. Közben a gyerekek az "ügyeletes" csoportból leléptek, és kóricáltak az oviban. Nagy nehezen bementek a saját öltözőjükbe, de még be se léptem jöttek, hogy a csokit hadd "zabálják" fel(húsvétra csináltak kosarat abba egy nyúl és valami műzli), amikor azt mondtam majd, jött a toporzékolás, jött akkor ma mesét nézünk, arra is azt mondtam, ma nem, ma itthon játszunk valamit, erre jött a következő toporzékolás. Nagy nehezen felöltöztettem-felöltöztek a gyerekek, indultunk haza. Kórusban hisztiztek, hogy de most és azonnal csokit ide. Meg azonnal mesét és akarom. Próbáltam kérdezni mi volt az oviban- hát jó is meg rossz is volt, és ennyi. De mi volt a jó mi volt a rossz arról majd holnap az óvónő beszámol, mert egyik se hajlandó egy kukkot se szólni, hiába kérdeztem.
Aztán megint jött a csokit akarok enni, és akkor is megeszem... Erre elpattant bennem valami. Itthon az összes csokit ami itthon van hozzájuk vágtam(van vagy 7tábla csoki, meg nem is tudom mennyi nasi), és a kosárkájukban lévő csokit meg kellett enniük, az utolsó morzsáig, az addig eszed amíg ki nem hányod, erre vágytál felkiáltással.
Baromira rosszul esett, hogy így viselkednek, minden akarok, és nem kérek, add már, akarom, és a "nem" "mást" stb választ kapják akkor úgy viselkednek, hogy az élettől is elmegy a kedvem.
Nem is akartam, hogy megegyék.
Ennyi csoki: kedves rokon adta, mert megtudta, hogy nem bírok enni, és valamit ami legalább a cukromat helyben tartja tuszkoljak már magamba- a csokit is kihányom, kezdődik a depim, sok a car az életemben hírtelen, és ilyenkor nem eszek, sajnos van hogy napokig nem tudok enni, vagy amit megeszek azt ki is hányom... na ezért van itthon csoki. Nálunk a nasi az aszalt gyümölcs, friss gyümölcs, és hébe hóba van ilyesmi édesség
ha lenyugodtál, akkor bocsánatot kellene kérni a gyerekektől
nem baj, hogy elszakadt a cérna, nem baj, hogy így jött ki a feszültség, de ahogy őket is a bocsánatkérésre tanítjuk, így nekünk is meg kell tennünk
hidd el, nem okoztál maradandó károsodást a lelkükben, de felnéznek rád és a lelked is megnyugszik, ha leülsz és bocsánatot kérsz
Múlt héten a lányom a boltban játszotta el a szívószálas kakaóval. Én speciel kidobtam... :D Vannak ilyen napok, emberek vagyunk, szerintem mindenkinek elönti néha a sz*r az agyát. Ma hazafelé vágott le az autóban egy "mostakaromésazonnal" típusú hisztit a lányom. Nyomtam egy satufket, és megkérdeztem, kiszáll-e, amíg megnyugszik? Természetesen azonnal csend lett. :)
Meg a bölcsiben is néztek rám ma furán. A lányom konkrétan köszönés nélkül elment mellettem. Amikor utolértem az öltözőben, ráköszöntem, hangosabban, semmi reakció. Akkor rászóltam mg egyszer, megint semmi, mintha a falnak beszélnék. Akkor megfogtam, visszavittem a csoportszoba ajtajába, és megmondtam, hogy próbálja újra... Nem köszönt, elkezdett üvölteni, meg bőgni, hogy de miért nem hoztam csokit... Na, akkor felemeltem a hangomat, és elmondtam neki, hogy így nem viselkedünk. Aztán közöltem, hogy ha így viselkedik, akkor nem kell mennünk húsvéti szöszmötölőre, öltözzön és megyünk haza. Persze itt már érezte a hangomon, hogy nem viccelek, és bocsánatot kért. Mondanom sem kell, az anyukák érdekesen néztek, hogy miért veszekszem vele. :)
Ha úgy érzem hibáztam, akkor bocsánatot kérek tőlük. Eddig is így volt, most is az lesz, csak higgadok, próbálok...
Most valahogy a józan ész határán túl mentem, és mivel más felnőttel nem tudom megbeszélni, nektek meséltem el, hogy mára a gyerekek:anya 1:0:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!