Vállalnátok-e 40 évesen babát? Idősebb korban szülők ill. idősebb szülők gyermekeinek véleményére lennék kíváncsi. Hogyan élik meg?

35 éves vagyok 3 kicsivel. Nem tervezünk több babát, nekem ennyire van erőm. Ha tervezetlenül jön még valaki, akkor jöjjön (akárhány évesek is vagyunk), de nem hiszem, hogy erre nagy esély van, mert normálisan védekezünk.

Nekem az a véleményem ebben a kérdésben, hogy ha valaki egészséges, bírja a strapát, a párja szintén, és akarják a babát, akkor mi a kérdés?

Nekem édesanyám komoly karriert futott be, édesapám is, így kései gyerek voltam. (Akkoriban a nők kis túlzással persze 35 évesen már nagyszülők voltak, az én anyukám pedig anyuka.)

Hálás vagyok nekik, mert kiváló egzisztencia vett körül egész életemben a családom révén. Olyan lehetőségeim voltak, amik korombelieknek sosem, és bár ezért lehet, hogy le leszek pontozva, de igenis kényelmes volt a nevemmel felfelé evickélnem a ranglétrán. (Az vesse az első követ rám, aki nem ezt tette volna.)

Emellett tudatos, felvilágosult, értelmes és aggasztóan modern édesanya, aki nőként is mindig megállja a helyét.

Azok alapján, amiket fiatalkoráról mesélt... Jobb, hogy várt velem. :D

Szóval igen, bőven belevágnék negyvenéves fejjel. :)

Sok boldogságot nektek!

16/17

Czeizer Endre szerint baromira nincs igazad,és valahogy ő hitelesebb mint te.

[link]

"inkább mint 23 évesen, az felelőtlenség.vagy asegge alá tesznek mindent.az se jobb"

Érettségiztem, nyelvvizsgát szereztem, majd pedig szakmát szereztem (azóta még kettőt), aztán pedig dolgoztam. Illetve a párom is dolgozott. Összeházasodtunk, gyűjtögettünk, majd pedig babát vállaltunk és igen, 23 évesen szültem. Mivel sem az én szüleim, sem a párom szülei nem tehetősek, így elég nehezen tudtak volna bármit is a fenekünk alá tenni. És azt sem állítanám, hogy felelőtlenek lettünk volna, 8 éve vagyunk együtt, abból 5 éve házasok. A fiúnknak mind érzelmileg, mind pedig anyagiakban mindene megvan. Nem hiszem, hogy felelőtlen lennék.:)