Miért kellett szólnia anyának? Ha nem kellettem neki, miért nem hagy békén? Hogy értessem meg vele, hogy nem kell rám vigyázni?
Volt egy srác, akibe évekig szerelmes voltam. Ő volt az egyetlen, aki iránt éreztem bármit is. Mégsem kellettem neki...
Csalódtam, sokat sírtam. De talpra álltam.
Lefogytam, teljesen megváltozott a külsőm. Elkezdtem bulikba járni, szórakozni hajnalig. A korombeli és az idősebb srácoknak is tetszek már, nem vagyok láthatatlan.
Viszont a srác, akibe szerelmes voltam, nem képes felfogni, hogy megváltoztam. Elkezdte pár hete mondani, hogy rám sem ismer, olyan lány lettem, amilyennek sosem képzelt volna és hasonlók. Aztán 2 hete ott volt ő is egy buliban (alapjáratom népszerű, de nem olyan módon, hogy folyton részegen bulizna és csajozna, csak valahogy mindig hallgatnak és figyelnek rá mások) és kicsit sokat ittam, egy srác el akart hívni sétálni, erre odajött és mondta, hogy talán haza kellene menjek, hív egy taxit. Összeverekedett 2 egyetemistával miattam. Másnap felhívott és nem értette, hogy miért vagyok rá dühös. Összevesztem vele, kértem, hogy hagyjon békén, ne most foglalkozzon velem.
De nem értette. A suliban mondta, hogy talán abba kéne hagynom a lógásokat, mert kigyűlik a 250 órám, meg nem ártana leszakadnom az idősebb barátnőimről, akik minden hülyeségbe belevisznek.
Ma pedig beszélt anyával. Nem értem, minek. Csak annyit ért el vele, hogy anyával egész délután veszekedtem, eljöttem apához, vele meg nem állok szóba soha többet.
De nem értem, hogyha 1 éve nem kellettem neki, akkor miért nem hagy békén?
Miért hiszi, hogy igaza van?
Mit csináljak, hogy anya ne csak az ő véleményét hallgassa meg?
16L
Talán azért ilyen, mert aggódik érted.
Nagyon rossz irányba haladsz.
16 évesen ilyen mélyre süllyedni?
Igaza van a fiúnak, ha aggódik érted, ideje lenne neked is elgondolkozni az élet valódi értékein!
De nem kell értem aggódni. Mindjárt 17 vagyok, nem 5 leszek.
Ne aggódjon értem, tökéletesen megvagyok nélküle. Nem értem, miért nem képes elviselni, hogyha jól érzem magam.
Először is: én megértem, hogy 16 éves vagy, de gondolkozz már egy kicsit érettebben.
Inni, zülleni, hülye p.csát játszani az idősebb barátokkal, lógni a suliból nem menő. Ettől nem leszel nagyobb, vagy érdekesebb ember, ráadásul a te életed rovására megy.
Mondjuk szerintem tök aranyos dolog, hogy ez a srác, aki ugyebár legalább a haverod gondoskodott rólad, és hazajuttatott, amikor gáznak látta a helyzetet. Ezt egy valamirevaló fiú barát megteszi.
Gondolkozz el azon, hogy vajon miért nem kellettél neki. Én nem állítom, hogy a te hibád, de ezen mindenképp érdemes elmélkedni egy kicsit.
Vannak emberek, akiknek ilyen ösztönös "gondoskodokrólad" szindrómája van, és ez igaz, hogy elég idegesítő, hiszen ez a TE életed. Szerintem ebben az esetben is ilyesmi a probléma, azért addig nem biztos, hogy el kellett volna mennie, hogy anyuddal erről beszélgessen.
"Csak annyit ért el vele, hogy anyával egész délután veszekedtem, eljöttem apához, vele meg nem állok szóba soha többet."... ez meg ismételten egy 10 éves gyerek szintjének megfelelő mondat. Még szép, hogy anyád nem hagyja csak úgy szó nélkül, hogy hülyeségeket csinálj.
Mivel nem írtad le, hogy konkrétan mit mondott el a srác, ezért nem tudom megítélni, hogy "miért hiszi, hogy igaza van". De ha leülnél anyuddal és normálisan, nyugodtan, értelmes ember módjára elbeszélgetnél vele, gondolom a te véleményedet is meghallgatná.
Nagyon is kellene valakinek rád vigyázni! 16 évesen nem szabadna bulizni, többet inni stb.
Ha így folytatod, rövidesen züllött ribi lesz belőled.
Nem züllök és nem játszok semmit és senkit. Ilyen vagyok, így érzem jól magam.
A srác pedig már régóta nem a barátom, de még csak nem is a haverom. Egyszerűen csak egy osztálytársam, aki nem tudja magában tartani a véleményét rólam és úgy érzi, hogy érdekel, amit mond.
Nem volt akkor egyáltalán aranyos, konkrétan tönkretette az estémet és a hétvégémet.
Nem tudom, hogy miért nem kellettem neki, de már nem is érdekel. Helyette kellek mindenki másnak.
Tudom, hogy ők nem olyanok, mint ő. Hogy velük sosem fogom annyira jól érezni magam, mint vele. De legalább sosem sírok miattuk, nem érzem magam senkinek és végre nem én vagyok az, aki a másik után szalad, eredménytelenül.
Te még mindig szerelmes vagy ebbe a fiúba és megfelelési kényszer van benned. Meg akarod mutatni, hogy ha neked nem kellek, kellek másnak. Csakhogy nem vele fogsz kitolni, hanem magaddal. Te nem ilyen vagy, hanem ilyenné tetted magad. 16 éves vagy, azt hiszed, nagylány vagy. Iszol, bulizol, lefekszel minden utadba kerülő sráccal, nem jársz be órákra. Tudod mi lesz ebből? Sok minden. Megvonják a családi pótlékot, ami anyukádnak nagy kiesés lesz. Kirúghatnak a suliból. Az kinek a szégyene lesz? A srácnak? Nem. Ha vissza akarjátok kapni, csak szigorú ellenőrzés után lehet. Nem fogsz tudni továbbtanulni. Az kinek a szégyene lesz? Alkoholista, drogos akarsz lenni? Mert jó úton haladsz. Szép látvány leszel hamarosan, ahogy részegen, hányással körülötted fekszel egy bokor alján. Nemhogy ennek a fiúnak nem fogsz kelleni, de egy normálisnak sem. Lefekszel idegenekkel. Jobb esetben egy baba csúszik be, rosszabb esetben összeszedsz valami maradandó nemi fertőzést. Szükséged van rá? Ha idősebb leszel, nem fogsz szégyenkezni, hogy viselkedtél?
Ha igazán nagylány lennél, mint ahogy gondolod, nem apukádhoz rohansz, hanem értelmes felnőtt módjára leülsz anyukáddal beszélgetni. Elmondod mi a problémád és kerestek megoldást. De nem vagy felnőtt, csak egy riadt kislány, aki többet akar mutatni. Szólok, hogy a szépség és jó alak múlandó, de a belső érték örök. Gondolkozz el kérlek, remélem jó döntést hozol.
1. vagyok
Anno pont 16 évesen kezdtem el én is hasonló életet élni.
Lógtam a gimiből, aztán pénzért vettem orvosi igazolást,h. ne rúgjanak ki.
Elkezdtem fiúzni, szeretője lettem egy 36 éves nős pasinak és akkor rettentő büszke voltam magamra.
Eljártam dohányozni a wc-be a suli menőivel és alkalmanként én is részegre ittam magam.
De aztán szerencsére rájöttem, hogy ez nem járható út.
Nem mondom, hogy mintaéletet élek azóta, de megváltoztam, lehiggadtam.
Szakmát szereztem, férjhez mentem és szültem egy gyereket.
Hidd el, nem attól leszel menő, ha eljársz bulizgatni és lógsz a suliból.
A saját példám csak azért írtam le, hogy lásd, nem ettől leszel értékes ember.
Persze a fiatalság erről szól és amíg tudod hol a határ, nincs is ezzel semmi baj.
Amúgy érdekes, hogy ez a fiú miért aggódik ennyire érted, miért érdekli mi van veled.
Lehet, hogy mégiscsak jelentesz számára valamit?
Nem szeretem, nincsenek iránta érzéseim.
Olyan nekem, mint egy idegen. Egy idegen pedig ne akarjon rám vigyázni, ne akarjon tőlem semmit.
Nem fekszem le senkivel. Az, hogy hétvégente, bulik alkalmával csókolózunk, elvagyunk, nem jelent semmit.
Ők többet akarnak néha, de nekem nincs rájuk szükségem, nem akarok kapcsolatot sem. Egyszerűen csak szórakozom, ennyi. Nem engedek senkit közel magamhoz, nem akarom még egyszer azt érezni, amit akkor.
Akkor pedig azt tudom mondani, ne tagadd meg önmagad. Amit csinálsz, ezt saját magad kényszerítetted magadra. És nem hiszem, hogy ez jó neked. Ahogy már többen leírták előttem.
Sőt még hazudsz is magadnak, ha nem éreznél semmit sem a srác iránt, akkor azt mondanád: haverom. De te ehelyett bizonygatod, hogy nem vagy már szerelmes. És ha más nem, tudat alatt próbálod magadra felhívni a figyelmét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!