Szomorú olvasni, hogy egyes apukák semmi sem segítenek a gyerek körül és fél percre nem lehet rájuk bízni a gyereket. De az anyukák miért csodálkoznak?

"Nem lehet tudni, azt sem hogy a nő párja gyerek születése után, hogyan fog hozzáállni a dolgokhoz. Lhet jól, lehet nem! Ezt sem lehet előre tudni, de ha jósnak érzed magad, menj a TV2be......"

De, átlag felnőtt átlag emberismerettel azért ezt kell, hogy lássa a partnernél. Ha nincs meg ilyen mélységben a másik ismerete, akkor viszont a gyerekvállalás lett elkapkodva.

Kérdező! Egy baba születése sok dologra kihat,így a férfiakra is! Az apuka rádöbben,hogy felelősséggel tartozik valaki iránt és vagy akarja ezt,vagy nem.

Ez történhetett annál a Válaszadónál,aki a 8 hónapos gyermeke mellett ismerkedett meg a férjével,és lett közös gyermekük.

A másik meg az,hogy vannak olyan Apukák,akik szimplán csak sokat dolgoznak és nagyon fáradtak,későn érnek haza. Ők azért nem segítenek. Soha nem tudhatod hogy mi az ok.

*meg olyanokat, hogy nem érnek rá, sok a munka..

egy ilyen kifogásuk nem lenne ha egy élet függne csak tőlük.

Mi 7 éve voltunk együtt, mikor vállaltunk gyereket. Az a helyzet, hogy a férjem alig segített előtte is, azóta sem nagyon, mert állandóan a vállalkozást csinálta.

Én meg nem akartam elhinni más anyukáknak, hogy milyen melós gyereket vállalni. Mégis akartuk a gyereket/gyerekeket. Szerencsére a férjem sokat formálódott és többet segít mint előtte, de ezt sem lehett volna megmondani előre.

Persze, nyilván van némi emberismeret, de sok olyan esetről hallok, hogy apuka segít-segít, aztán besokall lelép. A neheze a nőnek jut általában, és nagyon-nagyon kevés az olyan férfi, aki valóban értékelhetően sokat segít. Legfeljebb olyan nő van, aki nem panaszkodik. Sok pasi beparázik a felelősségtől, vagy egyszerűen képtelen összetetten gondolkodni, mint pl. előre megveszem a kaját, hogy holnap ne kelljen gyerekkel szaladgálni.

Én inkább azon csodálkozok, hogy emberileg hogy lehet képes egyáltalán bárki elnézni, hogy a felesége/szerelme megszakad, amig ő várja a kiszolgálást.

hátnézd...én 10 éve voltam együtt a férjemmel,ebből 9 éve már együtt laktunk!

Odaadó volt,a tenyerén hordozott,együtt épatettük két kezileg a házunkat,ha a cicánk beteg lett rohant vele a dokihoz stb!Ebből azt gondoltam,hogy kiismertem én annyira hogy bátran szüljek neki gyereket!

Tévedtem!

Emberismeretből megbuktam!

A pár hetes,hónapos babával nemtudodtt mit kezdeni(jó ezt megértem,sok férfi csak akkor tud már vele mit kezdeni mikor már jár,beszél,a fiúkkel lehet a garázsban szerelni stb)

De nem segített akkor sem a takarításban mikor már úszott a lakás,én meg éjszakázatm a gyerekkel.Nem segít bevásárolni pedig sokat megy a városba autóval ennek ellenére én cipelem a babakocsi aljába még a zsugor ásványvízet is!Nyírom a füvet, a nagytesót hordom úszásra,háztartás,főzés,évzáróra,nyílt napra rohangálok a kicsit babatornára viszem stb!Mellette befőttet rakok el,házi szörpöt készítek stb!

Ha megkérem akkor úgy ahogy segít akkor is csak annyi hogy menjen ki az udvarra a gyerekekkel míg én felpórszívózok felmosok!De ha nem kérem akkor képes 3 napig a teraszra kitett szemeteszsákon átbukni de akkor sem vinné le az 5 m-re lévő kukába!

Eljár a haverokkal néha sörözni,van hobbija:motorozik,íjjászkodik!

Ezzel szemben én lemondtam mindenről,teljesen feláldoztam az életem a gyerekekért!

Ez van!

Ezt dobta a gép!

De!

Nem alkoholista!

Nem veri el a lóvét!

Nem üt-ver!

A nagyobbik gyerekkel(4 éves)már azt látom kezdi élvezni az együtt töltött időt(szerelnek,quadoznak stb)

Az gondolom a fentebbi problémák nem válóokok!

Nem mondom hogy nem lennék boldogabb ha többet segítene,de most pakoljak el??

Azzal csak a gyerrkeimnek okoznék lelki sérülést mert bárhogy is szeretném hogy több időt töltsön velük azért ragaszkodnak az apjukhoz!

Mi 8 éve voltunk együtt, mikor megszületett az első kislányunk, előtte sok mindent átéltünk. Rengeteget segített, sokat volt a kicsivel. Mikor a második kislányunk megszületett akkor fokozatosan egyre kevesebbet segített, mert egyrészt többet dolgozott, másrészt látta, hogy elboldogulok. A harmadik baba érkezésével már nagyon keveset segít, de NEM várom el tőle. Rengeteget dolgozik, hogy mindenünk meglegyen, mikor hazajön, nem kérem, hogy főzzön, mosson, takarítson, gyereket neveljen. Szereti a gyerekeit, játszik velük, meghallgatja a napjukat. Mivel itthon vagyok, a többi az én dolgom, és nem érzem magam áldozatnak.

Egyébként szerintem sem lehet előre látni az ilyen dolgokat, mert a körülmények, élethelyzetek változásával az emberek is változnak.