Miért mondják, hogy nehéz és kemény a gyerek nevelés? Amikor sok anyuka netezik, meg Facebookozik állandóan.

Maga a gyereknevelés tényleg nem könnyű,még akkor sem ha egy áldott jó gyereked van aki tényleg sosem csinál semmi rosszat,sosem hisztizik stb.

Az túlzás,hogy nincs a gyerek mellett idő,idő arra van amire szeretnénk,én pl tanultam a fiam mellett volt időm a háztartásra is magamra is,sőt amire akartam.Jelenleg már óvodás de én most nyelvvizsgázom,írom a szakdogám,lassan államvizsgázom,dolgozom itt a háztartás és még így is van időm egy kicsit szusszanni és feljövök a netre.

Gondolj bele az elején a baba sokat alszik,na meg ha nem lépsz ki a facebookból azt mutatja fent vagy egésznap holott mindössze 5 percet használtad,csak nem jelentkeztél ki.Nyilván két gyerekkel már bonyolultabb ha kicsi a korkülönbség,de pihenni van idő és kell is mert egy idő után ha az anyuka semmit nem csinál a háztartás+gyereknevelés mellett elég monoton lesz.

Egyrészt hülyeség általánosítani, mert minden baba más, van aki órákig eljátszik egyedül, és csak annyi kell neki, hogy lássa az anyukáját, míg a másik állandó törődést igényel.

Én szerencsés vagyok, lányom az előbbi kategóriába tartozik, nagyon szeret egyedül játszani, igényli a társasagomat, de egyedül elprüntyög magának. Éppen kúszó-mászó stádiumban van, néha idejön, felmászik az ölembe, de két perc múlva már tovább is áll.

A házimunka kisebb részét ilyenkor csinálom meg, a nagyobb dolgokat az alvásidejében. Naponta 30-40 percet simán van időm netezni (mint pl most is), olvasgatni, végigfutni a gyakoris kérdéseket, válaszolni az üzenetekre. Ennek ellenére rendesen kimerülök estére, egy baba rengeteg figyelmet igényel, állandóan lesben állok, nehogy valami rosszat csináljon. A házimunka mennyisége is megsokszorozódott a babás korszak előttihez képest, gondolom nem kell részleteznem.

Az az érzésem, hogy neked még nincs gyermeked, kissé provokatív is a kérdésed. Kívánom, hogy megtapasztalhasd azt, amiről beszélek, mert a kérdéseidre csak ekkor fogod igazán megkapni a választ.:)

Szerintem az ember az adott helyzetben mindig máshogy látja a dolgokat, mint amikor már csak visszatekint rá. Amikor a fiammal otthon voltam, sokszor éreztem úgy, hogy semmire nincs időm, most meg, hogy már majdnem iskolás, dolgozom főállásban, mellette szakdolgozatot írok, államvizsgára készülök, hát most pláne úgy érzem, hogy semmire nincs időm, és visszatekintve az otthon töltött két évre, úgy látom, hogy az tiszta háváj dizsi volt. Ettől még ezt akkor nem úgy érzékeltem. Csak akkor nem külső határidőkhöz kellett igazodnom. Nem kellett reggel kottára beérnem valahova, nem kellett délután buszra rohannom, hogy ne az én gyerekem kerüljön haza utolsóként az oviból, nem kellett éjjel még agyban koncentrálnom, hogy határidőre leadjak 40-50 oldal összefüggő szakszöveget, nem kellett két mondat leírása közben behabarni a mártást, hogy lehessen hétvégén ebédelni. Szóval ha úgy vesszük, akkor tényleg több időm volt, hiszen feleennyi dolgom sem volt, ami időhöz kötött lett volna. Viszont akkor még minden teljesen új volt, sokszor kapkodtam, mert bizonytalan voltam, mert nem értettem elsőre, hogy mit szeretne tőlem a teljesen tőlem függő csecsemő korú gyerekem, mert kevesebb bevételből kellett több és drágább szükségletet kielégítenem (gondolok itt például a pelenkára, a tápszerre, a mindig elromló babakocsira). De tény, hogy akkor volt arra időm, hogy időnként, ha csak tíz percekre is leüljek és csak nézzek ki a fejemből, mert ha valamit nem csináltam meg délelőtt, nem volt gond, hát majd megcsináltam délután, nem kérte számon senki.

Most, hogy már ilyen nagy gyerekem van, és megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor munka mellett kell minden mással is törődni, már nagyon fogom tudni értékelni, amikor majd megszületik a kistestvér, és itthon leszek. De nem álltatom magam, biztos vagyok benne, hogy akkor is fogom majd úgy érezni, hogy eltelik az egész napom úgy, hogy nem maradt időm mindenre, amit elterveztem.

Nálam úgy van, hogy reggel felkelünk, összekészítem a nagyokat ovira, sulira. Elviszem őket, hazajövünk a kicsivel, reggelizik, addig ott vagyok vele, csinálok kávét. Utána bekapcsolom a gépet, olvasgatok közben megkávézok (ez max 10 perc). Addig a gyerkőc játszik. Közben elindítom a mosást, beágyazok, elpakolok vagy amit éppen kell. Ha kell főzni, akkor megfőzök, bár ezt leginkább este szoktam, kivéve ha olyat eszünk amit frissen jó. 11-12 között elalszik a lányom, mire felkel 1 körül már megyünk is a nagyokért. Akkor ebédelünk. Utána kicsit játszanak, addig megint ideülök kicsit hosszabban, de persze ha bármire szükségük van megyek. Ez max fél óra. Utána leckeírás (elsős, úgyhogy mellette kell ülni), 4-től edzés a nagynak minden nap, 5-től a középsőnek, neki csak heti 3-szor. Amíg ott vannak a kicsivel vásárolunk ha kell. Mire hazaérünk még befejezzük a leckét ha van, ha nincs akkor kimegyünk sétálni. Mire bejövünk már fürdés vacsi, mese, alvás, és én ilyenkor szoktam még főzni másnapra.

A gép általában mindig megy amikor itthon vagyok, sokszor ideülök pár percre, de mondjuk ami tényleg kikapcsolódás lenne pl megnézni egy filmet, na az esélytelen :D Elmenni "szórakozni" beszélgetni, beülni valahova, vagy moziba nem tudok, mert nem tudom kire hagyni a gyereket. A férjem 2 munkahelyen dolgozik, alig van itthon. Szóval nem egyszerű. Híradót nem nézek, de ha valamire kíváncsi vagyok, megnézem a neten.