Tanácstalan vagyok, mit tegyek?

Szerintem ne stresszelj rajta. A mi felettünk lakó 2 kisgyerektől én is falra másztam, amikor én is otthon voltam és vártam a babámat. Mára átértékelődött minden. Egyáltalán nem zavarnak, mivel az én babám is ugyanolyan hangos. Szerintem minden gyerek közel azonos viselkedésű csecsemőkorban, egyformán dobálnak, zörögnek, csapkodnak-legalábbis szerintem.

Pont úgy fogd fel, hogy rád is ez vár.

Remélem nem sértettelek meg.

Szia!

Hát márpedig ez nem úgy van,hogy csak este 8 után kell csendben lenni!!!És ne hagyd ezt,mert a házirend mindenkire vonatkozik.Pl.12-16 csendespihenő van!Kérd el a gondnoktól vagy a közösképviselőtöl a ház rendjét,és vidd fel,mutasd meg.

Nem tudom, hogy miket csinálhat a gyerkőc, ami annyira zavaró lehet. Általában akkor lehet fentről minden zajt hallani, ha a parketta alatt nincs semmi, csak a beton. (legalábbis mi ezt tapasztaltuk: amikor egy izgő mozgó kutya lakik feletted, és a körme állandóan kopog a parkettán, ahogy ide oda szaladgál)

Szóval igen: a panel átka, hogy minden hallatszik.

De majd nem fogod hallani, amikor azzal leszel elfoglalva, hogy hogyan nyugtasd meg a pici babódat, mert annyira üvölt, hogy egyrészt beleszakad a szíved, másrészt meg a 10-en hallják, hogy hazajöttetek. Vagy éjjel két órakor koncertezik, és belegondolhatsz, hogy ez mennyire áthallatszik a szomszédba.

Az alvásnál pedig nem lesz gond, állítólag ha ilyen pici babák elalszanak, akkor nem lehet őket felébreszteni zajokkal. Ha meg nem alszik ennyire mélyen, akkor megmindegy, mert mástól is felébredhet: elkezdenek fúrni, jön a kukásautó elvinni a konténereket, megszólal egy autóriszató a parkolóban, mentő, tűzoltó szirénája, stb.

Szóval rengeteg olyan dolog van, ami zavarhatná a babát, amik mellesleg persze sokszor engem is zavarnak.

Így tényleg próbálj ne ezen stresszelni, valószínűleg valóban most a hormonok miatt is gondolod így.

Bár tudom, hogy milyen idegesítőek tudnak ezek a dolgok lenni.

Kitartás! A te gyerkőcöd is fog hasonlókat produkálni, és te is max. annyit tudsz tenni, amit a feletted lakó nem tesz, hogy többet mentek majd levegőzni, nem lesztek otthon állandóan.

Szia!

Nem szeretnélek megbántani, de ez a sors vár rád is.

1 év múlva majd írsz egy kérdést ide, hogy mit csinálj az alsó szomszéddal, aki milyen bunkó, hogy merte fel mert menni szólni, hogy túl hangos a babád?!

Egyrészről nagyon megértelek, másrészt igazuk van a korábbi válaszolóknak.

Én is összeakaszkodtam az egyik falszomszéddal a zajogás miatt, bár ott nem kisgyerek van, hanem pár alkesz aki technósított lakodalmas zenét üvöltetett állandóan, aláfestésnek a részeges üvöltözéshez. Én is tiszta stresszes lettem tőlük, már minden neszre figyelek ami átszűrődik, uh el is költözünk, mert teljesen becsavarodok. Az a baj hogy aki alkatilag ilyen az nem tud nem odafigyelni rá. Én sem tudok kikapcsolni, pedig azóta van egy egy éves gyerkőcöm így mi sem tartozunk a "csendes szomszéd" kategóriába. Ahogy mászik ezerrel, csak úgy döng a praclija alatt a padló. Este 9-kor még repedtfazék hangon ordibál hogy nem akar aludni. Naphosszat maga előtt tolja a bilit amibe különböző dolgokat pakol. Amikor beteg éjszaka porszívózni kell az orrát amit végigordít, ha nem lenne elég zajos a porszívó. A konyhaszekrényből kipakolja a fedőket és azzal üti a konyhakövet. A járókából kihajigálja a dolgait, főleg ami jó nehéz és nagyot szól amikor földet ér. A konyhában kicsi a hely, így folyton húzkodni kell az etetőszéket és a konyhaszékeket az etetéshez, sokszor már korán reggel. Most kezdi hajtani a kismotort és járni tanul... Nem is sorolom tovább, kész megváltás lesz az alattunk lakónak amikor elköltözünk. Szerencsénk van, mert egy rém toleráns pár, de sok sztorit olvastam ahol nem ilyen megértő a szomszédság és nagyon megkeserítik a kisgyerekes család amúgy sem könnyű életét.

Ugyanakkor tényleg nem lehet mindenért rászólni egy gyerekre és nem lehet elvárni egy egyévestől (de még egy 10 évestől sem) hogy csendben matasson egész nap egy 45 nm-es lakásban. Sajnos rengeteg toleranciára van szükség a társasházi együttéléshez. Bár tudom hogy mindez sovány vigasz.

Próbáljatok esetleg családi házas megoldásban gondolkodni, bár a teljes nyugalom ott sem garantált (fűnyírás, lombégetés, kerti parti bele a nyári éjszakába, hangszeren tanuló gyerkőc, stb), de legalább nem lakik senki a fal túloldalán akivel kölcsönösen zavarnánk egymást.