Van itt olyan anyuka, aki egyetemre jár gyerek mellett? Meséltek?

Igen, mindenképpen így kell csinálni, az első évben így is csináltam, ezért a római jog meg is lett (belémkötöttek, visszaszóltam, és azt mondták, hogy hmmm, van bennem perspektíva... :D). Később viszont úgy éreztem már, hogy ez nem az én világom, és igazam is lett, így váltottam.

Viszont remélem, hogy megtalálod a számításod a jogban, drukkolok neked az egész katyvaszhoz, hajráhajrá, ne hagyd hogy kicsináljanak! :D

Szociális munka (BA)-ra jártam a fiam mellett, illetve először egy másik szakra, de egy év után váltottam. Két éves volt, amikor elkezdtem, idén fogom befejezni. Szeretnék menni mesterképzésre is (szociálpolitika), mellette tervezzük a kistesót is. Harmadévben részmunkaidőben dolgoztam is suli mellett, utána megcsináltam a szakmai gyakorlatomat (három hónap), aztán elmentem főállásban dolgozni, most már csak egy kurzusom van vissza, és a szakdolgozatom.

Most, hogy dolgozom is, azt kell mondanom, az semmiség volt, amíg csak a fiam volt, plusz az egyetem, de így, munka mellett... hát ez a félév húzós lesz, főleg, hogy a szabadságomat is be kell osztanom a nyári szünet miatt, százszor meggondolom, hogy tanulás, vizsgára készülés miatt kivegyek-e egyetlen napot is.

Korábban jóval könnyebb volt, szorgalmi időszakban nem kellett olyan hű de sokat tanulni, a beadandókat meg hasonlókat esténként írtam meg, egy idő után már rutinból megy az ilyesmi. Vizsgaidőszakban elég sokat tanultam, de olyankor óráim ugyebár nem voltak, gyerkőc napközben bölcsiben, szóval olyankor bőven volt időm tanulni, aztán ha lefeküdt aludni, akkor folytattam.

Baba mellett biztos nehezebb lett volna, de ő már két éves volt, amikor elkezdtem az egyetemet. GYED alatt is tanultam ugyan, de akkor nem egyetemen. Az néha kicsit döcögősen ment, de az sem volt megoldhatatlan.