Ezt hogy lehet lelkileg átvészelni?
4 hete szültem, de szülés után pár perccel meghalt a babám. Iszonyat trauma volt, de eldöntöttük, hogy amint lehet újra babát szeretnénk. Az orvos 3 hónapot mondott, hogy annyit várjunk. (Sokan mondták, hogy az kevés, mert lelkileg is fel kell készülni, de mi készen állunk. Első baba lenne, és annyira a babás életmódra rendezkedtünk be, hogy most nem érezzük teljesnek a házasságunkat; hiányzik a baba belőle.)
Szóval 4 hét telt el, még bő két hónap vissza van, és az sem biztos, hogy egyből teherbe esek. Próbálok másra gondolni, de nehéz. Vánszorognak a napok, mintha börtönben lennék. Ráadásul mindhárom barátnőm terhes. Nagyon nehéz lelkileg. Ráadásul bőven a 30-as éveinkben járunk, szóval fiatalok sem vagyunk.
Ezt hogyan lehet átvészelni?
Köszi #2 a pozitív példát! Remélem most nagyon boldogok a gyermekükkel!
Off: érdekes, hogy hányan veszítik el a babájukat a 9. hónapban. Vajon mi lehet az oka? Annyi ilyet hallani, hogy egyszer csak nem mozog, és kiderül, hogy nincs szívhang...
Részvétem:((( Szörnyű lehet. Ha ti igy érzitek akkor szerintem vágjatok bele amint lehet, én simerek olyan párt akinek meghalt a 2 éves kisfia és rövid időn belül már sikerült is a tesó. Jóval könyebben viselte utána a dolgokat amióta meg megszületett egész jól van, persze még mindig nagyon sokat gondol rá és sirdogálni is szokott de ö azt mondja megörült volna és lehet feladta volna ha rövid idön belül ha nem jön a tesó aki értelmet ad az életüknek és okot az életre, a küzdésre. Ha meg kell foganniai meg is fog. A kis angyalkátok pedig fentröl fog vigyázni rátok. A csopor foglalkozás jó ötlet, jó sorstársakkal beszélni sokat segit ez saját tapaszatlat, igaz más témában (meddöségi probléma) de nekem sokat segitenek a netes közösségek, "barátok" sorstársak. Eröt ad amikor látom más sikerét sok év küzdelem után. Neked is eröt fog adni ha látod más is ujra tudja élni az életét ezzel a szörnyű tragédiával is. Sok eröt kívánok nektek ehheza nehéz idöszakhoz és ha szükséged van rá ne fél segítséget kérni.
Itt van pár link hátha segít:
Először is részvétem a pici miatt.
Hidd el, sokkal jobb, hogyha még vártok. Tudom hülyén hangzik, sajna velünk is megtörtént, és minden áron és is babát szerettem volna újra.
Kell az idő. Most ez az egyetlen gyógyír, orovsság. Sírd ki magad, ha kell üvölts, tombolj, verj szét valamit, add ki magadból, és gyászold. :(
Az angyalok szülei oldal nagyon-nagyon sokat segített nekem is. Amikor már szinte mindenki elfelejtette mi történt, vagy csak szánalmas pillantásokat kapsz, vagy kellemetlen kérdéseket vihogva, más nem érti meg, nem fogja fel, nem érzi, csakis te! Sok sok idő kell hogy leülepedjen, hogy megnyugodjon a kis lelked egy picikét. A face-n is van angyalokszülei oldal. Nagyon jó ha kiírod magadból, beszélgetsz erről másokról, mert hiába családtag, vagy barát, azt hiszi érti, azt hiszed érti, de nem.......ezt csak azt tudja átérezni akivel megtörtént. :(
Ha úgy érzed kell segítség, akkor feltétlen keress fel egy pszichiátert.
Én hónapig szedtem szorongáscsökkentőket mire valahogy felálltam, de sajna nem kértem segítséget, mert azt hittem egyedül is erős vagyok. De nem. :( Több év telt el azóta, és még sokszor kapok indok nélkül pánikrohamot, vagy sírógörcsöt. Azóta már született egy egészséges kisfiam. Nagyon sokat vártunk rá, de így volt a legjobb, mert mindig azt kerestem volna benne, akit elveszítettem. De érzem hogy nem Ő az. Lehet ad még a sors egy esélyt nekünk is egy kistestvérre, lehet hogy Ő már az lesz. :) Sokat gondolkodtam, vádoltam, vádoltam mindenkit, kerestem, kutattam, önmarcangoltam, útáltam az egész világot, útáltam azokat akik nem beszélgettek velem erről, mert nem tudták mit kell ilyenkor mondani, vagy nem mertek erről beszélni, útáltam azokat is, akik tapintatlanul röhögve kérdezgették hol van a fiam. :(.......Szóval adj időt magadnak kérlek, és a környezetednek is.
Nem mondom hogy gondolj másra, mert nem lehet. Nem mondom hogy foglald le magad valamivel, mert azt sem lehet, hiszen hiába fogsz neki sportolni, vagy merülsz bele valami munkába akkor is ott lesz veled a nap minden órájában, és minden percében a gyermeked.
Gondolj arra, hogy a mi kis angyalkáink ott fennt csücsülnek a mennyei játszótér pihe puha kis felhőcskéin, fogják egymás kezét, és onnan fönntről vigyáznak ránk, hisz Ők a mi kis védőangyalaink.
Millió Ölelés!
Kedves #4 köszönöm a kedves szavakat! Voltam az angyalok szülei oldalon, de sajnos nekem nem tett lelkileg jót, hogy annyi baba haláláról olvastam.
Remélem nálad már csak múlt idő a meddőségi probléma! sok boldogságot és jó egészséget kívánok!
Csak nem már megint ez az a beteg lelkű kérdező aki hasonlót már kiírt???
Azt a kérdést is törölték.
Kedves #5, mélyen vallásos vagyok, így hála Istennek teljesen másképpen állok a halál kérdéséhez, mint a legtöbb ember. Nyilván hiányzik a kisbabám, de nem találom a halálát értelmetlennek, és nem érzem úgy, hogy elvesztettem őt. Ő csak előre ment, és most egy gyönyörű szép helyen van.
Aztán majd megyünk én mi egy napon az apukájával.
Azt hiszem egyénfüggő, hogy kinek mennyi időre van szüksége. Abban teljesen igazad van, hogy sokan képtelenek átérezni ezt a dolgot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!