Mi volt a gyereked legdurvább balesete? Hány évesen történt? Hogy lehet ezekre lelkileg felkészülni?

É már előre féltem a betegségektő, balesetektől. A 2.5 évesemmel nemrég voltunk a sürgősségin, mert 1.5 méterről fejre esett, vérzett az orra, és borzalmas pukli lett a homlokán. Szerencsére megúszta. A kisebbik gyerekem már most fél évesen mozgékonyabb, mint a nagy, úgyhogy már megint előre rettegek. Amúgy a kisfiam lába a rövidnacis időszakban borzalmasan néz ki. Seb, seb hátán, foltok stb.

Szóval megértelek.

Legdurvább balesetük, a fiam első fejsérülése vagy az első fül sérülése nem is tudom. Feje: önmagával fogócskázott, és a szekrény élének vágódott, felnyílt a fejem.

Fül: tisztítottam a fülét, és belefordult a fültisztítóba.

Vagy a lányom fejsérülése: dédinél elbotlott a szőnyegben és a radiátor éle fogta meg.

Bár ezeket talán űbereli: kislányom egyik reggel kicsit elesett, megütötte a térdét, majd spontán elájult, cianotikus, tónustalan lett, és ezek örömére egy éjszaka kórház(fejsérülés nélkül, sima térbibi)

Lelkileg, sehogy se tudsz készülni, max az ismétlődő balesetek ellátásában olyan profi leszel, mint az E.R.-sek.

Azon túl, hogy a legrövidebb úton orvoshoz viszed semmit. Ugyanis egy eszméletvesztést bármi okozhat, nálunk csak a fájdalomra leadott reakció volt. De epilepszia gyanúval mentünk a neurológiára, csináltak egy teljes labort, eeg-t, megfigyelték. Gyógyszert kaptunk, ha neadja az ég jön egy kövi roham, akkor amíg kiér a mentő el tudd látni.

Azóta átnéztem, hogy ellenőrizhetem a légutakat, nyelv biztonságba helyezése, pulzusokat hogyan csekkoljam(nem csak a nyaki és csukló- ki tudja ilyen picinél is lehet sajna trombózis)..., és persze a mentők hívása.

Kopkop azóta se volt ilyen gondunk, ne is legyen.