Vannak itt anyukák akik utálnak játszóterezni? Ha igen, miért?

Bocsi,én szeretek,ízért írhatok??:)

Szerintem itt inkább a társsaságon van a lényeg:)Mi panelban lakunk,el nem tudnám képzelni,hogy ne járjunk,gyakorlatilag kora tavasztól késő őszig a játszótéren vagyunk DE nálunk már kialakult egy kis "csapat" úgy,ahogy nálatok a "sétálós társaság":)

Nem hinném,hogy bárkinek is kimondottan a játszótérrel lenne baja,inkább a társaság tud megosztó lenni,de javítsatok ki ha tévedek:)

a kölesgolyóval meg végképp nem értem mi a baj...:D

BOCSI hogy írtam:)

A kölesgolyó nagyon finom szerintem,pedig nem vagyok"mindenkinél okosabbnak hiszem magam" anyuka :D.

Amúgy egyedül a fiammal mindig is utáltam lemenni,csak akkor mentünk ha jött a párom is vagy egy barátnőm is a gyerekével,mert akkor volt társaságunk,és fel sem tűnt a többi anyuka,illetve ha tudtam azok akik szimpatikusak mikor jönnek le akkor mentünk ki,ami azért lutri is mert 30ezres a város és 3 normális játszótere van.

Én sem játszótér fun! Bár még csak két éves a fiam, így sokat nem is voltunk!

Engem meg általában azért "néznek" ki, mert nem melegítőben megyek még a játszóra sem! De hát ez van! Nem vagyok melegítő párti. És igen, sminkelem magam reggelente! :)

Én sem szeretek járni különösképpen, pedig az elején lelkes voltam.

Most 3,5 éves a kisfiam.

Nálam szokott mindig kölesgolyó és víz lenni még a kocsiban is, tehát én "extra hurcolós" vagyok akkor:)

Amiért nem szeretem a játszótereket:

- jönnek a nagyon hangos, nagyszájú többgyerekes X+1 éve otthon levő anyukák Y+1 gyerekkel, akik szerintem elsősorban a saját társasági igényeiket akarják kielégíteni, ahelyett, hogy a gyerekeikre figyelnének jobban

- nyomatják a csipszeket, cukros-ragacsos löttyöket, szénsavas dolgokat a 1,5-2 éves gyereknek és kéretlenül (!) adnák az enyémnek is, másénak is (akik NEM mennek oda, nem koldulnak stb.)- de van itt nálunk egy játszótér, ahol szinte egymásra licitálnak az ilyen nagyhangú, egyszerűbb szülők, hogy melyik jön nagyobb zsák cuccal osztogatni.

- bár ennivalót hoznak dögivel maguknak is meg a gyerekeknek is (még mekis kajákat is zacskószámra...), de játékot az gyakran otthon fejetik. Így míg ők kétpofára tömik magukba ezeket a "szuper" étkeket, addig a gyerekeik szabadrablást rendeznek a játékokból. Nem lenne azzal baj, hogy játszanak a homokozóban a többiekkel vagy együtt gurítják a labdát, kölcsön veszik a kisbiciklit stb.- de általában nem ez van, hanem szabadrablás.

- anyukák bandában 3-4-es csoportokban vonulnak ki a játszótér elé cigarettázni, persze közvetlenül a kerítés mellé, fújja be a füstöt, pici, akár mászó, járni nem tudó gyerekét is otthagyja, mert "ő szemmel tudja tartani". Időnként beordibálnak valamit a nagyobb gyerekekre, aztán folytatják tovább a társasági életet.

- általában cigicsikk ledobva, üdítős flakonokat lusták még összenyomni is, így a játszótér kis kukája percek alatt megtelik a szemetükkel stb.

- beszédtémáik nagyjából az Éjjel-nappal Budapest szintjén rekednek meg- ez viszont nekem nem téma. Én kedves voltam/vagyok, a gyerekekkel kapcsolatos kérdéseikre is szívesen válaszolok (pl. mennyi idős a kisfiam, hogy hívják, merrefelé lakunk, kia védőnőnk stb.)- de egy határon túl már nagyon zavarnak a tolakodó kérdések: ha nem csak azt kérdezik mit dolgozok, hanem azt is, hogy "jajj biztos jól lehet azzal keresni, mennyit kapsz?" vagy "régen láttuk a férjedet, csak nem elváltatok? (külföldön dolgozik:) vagy jajj milyen jó ez a játék (egyszerű buborékfújó vagy homokmalom, ne valami extrára gondoljatok) mennyibe került, nem tudnál nekem is venni (?!) és társai. Nekem ez sok.

- rendszeresen betámadnak azzal, hogy tanítsam meg a gyerekeiket angolul (!)- egyáltalán nem ismerem a családokat, bevallom az anyukák neve sem jut eszembe mindig, tehát nem vagyunk ismerősök, csak a játszótéren találkoztunk párszor. mindezt azért, mert látták, hogy a férjem külföldi és hallották esetleg, hogy angolul válaszoltam, amikor valamit nem tudtam elmagyarázni neki magyarul- pedig nagyon-nagyon törekszik arra, hogy szépen beszéljen magyarul. Ha a kisfiam is mondókázott vagy énekelgetni kezdett valamit a másik nyelven, akkor szinte körüllihegték, mint valami csodabogarat- vagy kéretlenül fogdossák, simogatják olyan jelzőkkel, hogy "jajj de jó kis segged lesz ha nagy leszel, majd jó leszel a lányomnak"- meg hasonlók. (félvér kisfiú)

- a férjemnek is tettek már fel indiszkrét kérdéseket, főleg mikor ő ment egyedül a kisfiunkkal (tényleg nagyobb-e a micsodája, mint a magyaroknak meg hasonló)- majdnem elájultam, mikor mondta. mindezt egyébként nagyon jól szituált, elsőre pozitív benyomást keltő, konszolidált anyukáktól. Nem tudom, miért gondolják, hogy ha 2-3szor már találkoztunk egy helyen, ha illően köszöntöm őket vagy pár szót váltunk a közös háziorvosról vagy a közeli gyerekprogramokról, akkor már joguk van ilyen szintű közeledésre.

...és nem lakunk rossz környéken (főváros)- kertes, családi házas övezet, nem kisebbségiek jellemzően ezek a szülők, mégis.

A gyerekek viszont általában nagyon jól játszanak együtt, akármilyenek is a szüleik. Így időnént lenyelem a békát, megyünk. Ha tehetem, akkor számomra szimpatikus ismerősökkel- illetve találtam már igazi barátságot is a játszótéren (a gyerekeink szerették meg egymást, aztán mi felnőttek is rájöttünk, hogy szimpatikusak vagyunk egymásnak és hasonló értékrend szerint élünk). Illetve váltogatom a játszótereket, szerencsére van választék.

A kisfiam nagyon szereti a mászókákat, köteles, egyensúlyozós játékokat, úgyhogy ez az elsődleges. De ettől függetlenül én nem lettem nagy rajongó.

Én azért nem szeretem, mert alapból antiszociális vagyok :)

De az olyan anyukáktól meg egyenesen kiráz a hideg amit leírtál a kérdésedben.

Még csak 14 hónapos a lányom, eddig egyszer vittem be hintázni érdekességképp, de akkor nem volt ott senki.

Én biztos nem leszek napi szinten odajáró anyuka.

A kutyánkkal elsétálgatunk a közeli réten, patakparton, gyerektársasága meg úgyis lesz óvodás korától.

Persze ha ő igényli majd benézünk néha, de én biztos nem fogom magamtól ajánlani neki.