Kismamák, mennyire hiányzik a régi életetek?

Igazából nem tudom mit lehet ellene tenni, de én pl. úgy neveltem eddig is a gyerekemet hogy ne csak rajtam lógjon :) így van időm főzni, mosni, takarítani, pici korától kezdve minden érdekelte, így mostmár bele tudom vonni pl. a szobában az összepakolásba.

Mindenki máshogy éli meg az anyaságot...van akinek nem úgy alakul ahogy elképzeli, ő természetesen csalódott.

A kapcsolatmegromlás szerintem nem a gyerek miatt van, mert jó esetben mindkét fél akarta, és mindkettőjüknek első a gyerek így nem féltékeny mondjuk az apuka hogy már megint nem vele foglalkozik a nő :)

Amikor még nem szültem meg a lányom, egész nap egyedül voltam itthon, néha elmentem családhoz, ide oda vásárolni, de összességében párom estig dolgozott, és a napom annyi volt hogy takarítás főzés stb...

Terhességem alatt sokat olvastam a szülésről, meg az ilyenekről, megmondom őszintén most várom a második babát, és ez az olvasgatás, böngészés ebben témában picit hiányzik, de megoldom pl. napközben ha a gyerek aszik, ill. este :)

Nekem rettentően!

Már 1,5 éves a lányom, de nem tudom élvezni az anyaságot, nagyon idegesít, alig várom, hogy végre óvodás legyen.

Biztos, ha nem nevelném egyedül, nem lennék ennyire magam alatt és jobban szeretném őt is.

Hat év után már azt mondom, hogy nem hiányzik :) Vagy azért, mert megszoktam a mostanit, vagy mert idősebb lettem, vagy mert úgy alakítottam a mostani életünket, hogy ne tűnjenek el belőle azok a dolgok, amik fontosak nekem, nem tudnám megmondani pontosan. Talán mindhárom igaz. Mondjuk amíg nagyon pici volt a fiam, szinte foggal-körömmel ragaszkodtam hozzá, hogy amennyire csak elehet, benne maradjak abban a körben, abban a társaságban, amiben korábban voltam, hogy ha személyesen nem is vagyok annyit jelen, de az információk eljusssanak hozzám, hogy mindig jöjjön hozzánk valaki, hogy velem is történjenek dolgok, vagy nem is tudom, talán csak nem akartam, hogy én legyek az a csaj, akiről úgy beszélnek, hogy "hát mi lenne vele, gyereke lett és otthon van vele, ennyi". És miközben próbáltam nem kikopni a korábbi társaságomból, ezzel egyidőben egyensúlyoztam az otthoni teendőkkel, gyerekneveléssel, próbáltam nem tudomást venni az alváshiányomról, szóval nem volt egyszerű. Mondjuk ettől függetlenül nem volt rossz időszak ez sem, a fiam egy tündéri baba volt, nagyon jó volt az, amikor még kettesben teltek otthon a napjaink, és mellette azért tényleg ott volt a nagy baráti társaság is, csak kemény meló volt mindezt összehangolni.

Most úgy vagyok vele, hogy már nem is igénylem annyira azt a fajta pörgést, nyüzsgést, amiben korábban részem volt, otthonülősebb lettem talán, viszont nem is érzem azt, hogy lemondtam volna valamiről, ami számomra fontos. Jut időm a barátaimra, még ha már nem is olyan nagy ez a baráti kör, jut időm szórakozni, beszélgetni, olvasni, vagy akármire, mert ezeket beleillesztettem az életünkbe, nem kiváltság egyik sem, hanem alapvető szükséglet. Csak amíg régebben simán bevállaltam egy egész éjszakás bulizást, hajnali négykor hazamenetelt, két óra alvás után felkelést, és utána viszonylag fitten lenyomtam otthon a napot egy kisgyerek mellett, addig ma már erre fegyverrel sem lehetne kényszeríteni :D Akkor már inkább bemegyek a barátnőkkel a városba koraeste, és legkésőbb 11-kor általában otthon is vagyok, aztán alvás van :) Évente talán 2-3 olyan alkalom van, hogy azt mondom, tökmindegy, meddig vagyok fent, ereszd el a hajamat van, na de ilyenkor le is beszélem a nagyival, hogy lehetőleg ebéd utánig ne szállítsa haza az egy szem unokáját, és ezt a legnagyobb örömmel teljesíti is :)

Szóval nekem csak az a fura magamban, hogy egy sokkal kisebb gyerek mellett ezerszer jobban bírtam a gyűrődést (persze ez sem azt jelenit, hogy minden hétvégén partizás lett volna), mint most, egy sokkal nagyobb, önállóbb, majdnem iskolás gyerek mellett. Ennek fényében nem igazán hiányzik a "régi életem", a mostani teljesen megfelel :)

Mi 5 év után döntöttünk úgy hogy szeretnénk babát, addig utazgattunk , sok mindent kipróbáltunk.

Szóval amikor már megvolt a babánk nem éreztem úgy hogy valamiben korlátolt volna.

Az első időszak kicsit nehezebb volt, de megoldottam.

Nem vagyok otthon ülős típus így Nem tudtam otthon ülni még gyerekkel sem. Beraktam az autóba és már mentünk is sok fele.

A férjemmel sem változott semmi, a szex sem csökkent, a gyerek elaludt és utána egymással foglalkoztunk.

Mi is gyerek vállalás előtt utazgattunk, buliztunk, mozi stb. Szóval ha félsz, hogy hiányozna a régi életetek, akkor még gyerek előtt utazz stb. ami nektek fontos, buli, akármi.

Most már nincs nagyon erre idő, illetve lepasszolni sem szeretném, nem azért szültem, jó néha van, hogy vigyáznak rá a nagyszülők.

Nekünk most már gyerekkel természetes az életünk, hozzá igazodunk, azok a dolgok kerülnek előtérbe ami vele kapcsolatos pl játszóház. Szóval most játszóházba járunk nem moziba :)

Szerintem ha valaki később vállal gyereket szóval 30-on felül, akkor már azért volt ideje kiélvezni a szabadságot.

Amúgy gyerekkel is lehet utazni, csak több dolgot kell vinni, több mindenre kell gondolni és mi még külföldet nem mernénk bevállalni, Balatonon voltunk már, de ott is el kellett menni az ügyeletre..... szóval gyerekkel bizony vannak váratlan események.

Az eleje kemény nagyon, kemény 3 óránként etetni éjszaka is! nagyon fáradt voltam, aztán elkezdett egyre többet aluni és elmaradtak az éjszakai etetések. Na akkor már jobb volt, mert kipihentebb voltam. Aztán kezd egyre értelmesebb lenni, kommunikál, játszani lehet vele, napról napra egyre többet fejlődik, új dolgokat csinál stb. ilyenkor már tényleg lehet élvezni a dolgot. Örül mikor hazamész, rohan eléd :)

Szóval annyira nem rossz dolog :) Tény, hogy nagyon felelősség teljes, 24 órás szolgálat és fárasztó is. De cseszheted, ha nem vállalsz gyereket, 60 évesen már nem fogsz bulizni, utazni sem biztos, hogy a nyugdíjból fogsz tudni, de a gyerekedek örülni fogsz és remélhetőleg büszke is lehetsz rá.

A lányunk születése előtt is többször beszéltünk arról, hogy mennyire fontosnak tartjuk mindketten a romantikát, és a kettesben töltött, meghitt órákat, akár itthon, este 8-tól, amikor elaludt, akár alkalmanként máshol is.

(Természetesen elérkezik majd az az idő is, amikor a gyerekeink felnőnek, és ismét egész nap kettesben leszünk.

Előfordulhat, hogy akik 20 éven át "elfelejtik" egymást, mint Férj és Feleség, így "csak" Apa, Anya szerepben vannak, esetleg nehezebb lesz újra megtalálni egymásban azt, amibe anno beleszerettek... )

Mi néha néha adunk magunknak egy-két órát, amikor a Kicsi a Mamáéknál lehet, vagy ott is alszik.

Ilyenkor olyan helyre megyünk, amit a lányunk még nem élvezne, (mozi, színház) mert minden más helyre visszük magunkkal, hiszen bárhol csodás Vele és imádunk Neki minden új dolgot megmutatni, megismertetni. (20 hónapos)

A Mamáéknál alvás tehát most történt meg harmadszor.

Most voltunk először úgy, hogy nem itthon aludtunk az esti program után, hanem egy egy éjszakás wellnessre mentünk el kettesben.

Annyira érdekes, mert csodás volt ez az egy éjszaka, hiszen nem "kellett" 7-kor otthon lenni a fürdetés miatt és 8 után is elmehettünk ketten sétálni a kutyával.

(Szuper volt, az enyhe téli estén hosszasan beszélgetni, tervezgetni, nosztalgiázni, kutyázni, stb)

Reggel alhattunk sokáig és a wellnessben is élvezhettük a pezsgőfürdőt, amit ugye egy 20 hónapos nem részesítene előnyben.

Sok sok érv szól tehát amellett, hogy a szülők néha kettesben is csináljanak programokat, hiszen ez feltölt és megújít mindenkit.

Az volt megbeszélve, hogy a kicsink a délutáni alvását is Mamiéknál tölti, mivel 2-ig kellett elhagyni a szobánkat, így gondoltuk, onnan érte megyünk.

Úgy alakult, hogy előbb indultunk és ahogy beléptünk a lépcsőházba, az ablakból megláttam a Tündérkémet, ahogy hintáznak Mamival.

Na feldobtuk a csomagokat és a kutyát (mert Ő velünk jött), aztán el is raboltuk a Hölgyeményt, és hazahoztuk.

Azt gondolom, muszáj megtalálnunk a középutat, azaz a kapcsolatunkat is ápolni, romantikázni, nosztalgiázni, de emellett már ott van az az érzés is, hogy vár minket egy kislány, aki hozzánk tartozik!!

Azaz egyik "csodából" a másikba cseppentünk.

Én a barátnőkre is szentelek időt, néha elmegyünk beülni valahova, heti egy este Apáé és én edzek, most tervezünk egy barátnőmmel egy éjszakát egy wellnessben tölteni, csak csajok címen is. :)

Imádok Vele itthon lenni és mindig van programunk is, sok babás és nem babás barátnőm van, jövünk megyünk, de ha épp nem, akkor is elvagyunk itthon.

Igyekszem kreatív, fejlesztő játékokat kitalálni és persze bevonom a főzésbe, takarításba is, egész kicsi korától. :)

Én azt mondom, hogy bele kell rázódni, nekem is voltak nehéz időszakok és olyan is, hogy azt mondtam, hiányzik ez vagy az a régi időkből, de már annyira kis érdeklődő Ő is, hogy tényleg öröm Vele bárhová is menni.

Na meg persze szófogadó és jól nevelt kislány, szó sincs róla, hogy elszökne, vagy lepakolna valamit pl egy boltban. :)