Van itt olyan anyuka, aki bár imádja a babáját és az anyaságot, sokszor úgy érzi, hogy hiányzik a "régi" élete?
Gondolok a munkára, barátokra, bulizásra. Hiányzik e a függetlenség, a kötetlenség, a munkahelyi légkör, az elért sikerek és hasonlók? Ezek miatt van e bűntudatod?
Esetleg aki már jó ideje szeretett volna babát, erről álmodott évek óta, boldog is nagyon, de mégis úgy érzi, hogy hiányzik a másik élete?
Csak kíváncsiságból tettem fel a kérdést, nem vita keltésnek szánom.
Szia!
Vannak napok, amikor "rámszakad" az érzés, hogy dejó volt akkor, amikor ezt csinálhattam... meg dejó volt ide-oda menni... meg dejó volt "gondtalanul" élni...de ez a "négy fal szindróma" első tünetei közé tartozik. Én próbálok kilépni belőle, nagyon beválik, hogyha itthon a férjemuram, akkor elmegyünk sétálni a babával, nagyobbacska bevásárlásokra is merjük vinni, elmegyünk a nagyiékhoz...stb.
5 év keserves próbálkozás, reménykedés, várakozás után örökbe fogadtunk párommal egy gyönyörű kisfiút, aki a napokban lesz 7 hónapos. Mióta velünk van, tudom hogy jól döntöttünk, minden eddigi kínlódás megérte ÉRTE!
Hogy hiányzik-e a meló, a szórakozás? Persze, és/de mégsem. Néha jólesne többet lenni a barátokkal, beszélgetni a kollégákkal. De ez csak szervezés kérdése!
Hogy ha dönthetnék választanám-e a 8 hónappal ezelőtti, "szabadabb" életemet? Semmi pénzért.
Boldog anyuka
Szia
Nekünk egy 3 hónapos babánk van. Még a mi hálónkban alszik velünk. Tegnap volt az első alkalom,hogy miután elaludt a kis manónk,mondtam apának,hogy menjünk be a hálóba,majd ott tovább tv-zünk...Idáig egyszer sem kapcsoltuk be este,nehogy felkeljen rá,meg a villódzások miatt,de már olyan jól tud este aludni,hogy gondoltam kipróbálhatjuk... Idáig míg nem volt meg a kicsi, apával volt,hogy egy egész nap csak moziztunk,és csak kajálni keltünk ki az ágyból... Épp tegnap kérdezte a párom,hogy ez már soha többet nem lesz..,igaz? :) Én meg mondtam neki,hogy már nem....,sőt...:) Igazából a munkahely annyira nem hiányzik...Bár volt,hogy mondtam apának,hogy akkor ezen a héten én megyek el dolgozni,és ő marad itthon a babánkkal.. :) Persze nem gondoltam komolyan,mert nem is tudom,hogy mi lenne,ha nem lehetnék a kicsikém közelében,és nem tudnám,hogy mikor ki mit is csinál vele... A régi életből konkrétan a jó alvások hiányoznak,mert ma éjjel sem aludtam valami sokat..,és sokszor emiatt már fejfájással is kelek... :(
Na de elég ha csak rám mosolyog ez a kis csillag,aki itt van mellettem,és már el is olvadok.... :)Sokszor még a könnycseppem is kicsordul,mikor olyan édesen rám nevet..:)
A bulizás nem hiáyzik,max. a párommal való welness-ezések,amit már meg is említettem neki,hogy mikor is megyünk majd...De megeggyeztünk abban,hogy ha már teljes mértékben imádja a babánk a fürdőzést,akkor megyünk..:)
Hogy bűntudatom van-e emiatt? Mitől lenne? Szerintem tök egészséges,amit érzek...
További jó babázást neked! :)
Azért te is fejtsd ki a gondolataidat erről! Kiváncsi vagyok! :)
Amikor pár hónapos volt a babám igy gondoltam,sőt volt hogy tehernek is éreztem.Nagyon hiányzott minden amit azelőtt megengedhettem magamnak.Viszont most múlt 1 éves és nem érdekel a szabadság,nem szeretnék visszamenni dolgozni,legszivesebben mindig vele maradnék.Sokat megyünk együtt mindenhova.Bulizni néha el szoktam menni (akkor vigyáznak rá a nagyiék, vagy az apja).
Mindent meg tudok vele együtt is csinálni,és már ez nekem a természetes ő az első mindenben,viszont néha kell az hogy kikapcsoljak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!