Érezte már úgy valaki h bár nagyon szereti a gyermekét hiányzik a régi élete?

Ha visszanézek, inkább ürességet, tartalom nélküliséget érzek. Pedig sokat buliztam, sportoltam. Csak a lényeg hiányzott.

Az most sem megoldhatatlan, hogy csak úgy kocsiba (esetemben motorra) vágjam magam. Ha rövid időre, itt van apa, ha meg együtt akarunk kiruccanni, akkor a mamik valamelyike.

A pénz is érdekes kérdés. Nem vagyok egy nagy öltözködős, jobbára farmer, vagy bőrnaci, rövid szoknya, sztreccs fölső. És én is többet költök a gyerekekre, mint magamra, jóval többet. De nem vonom meg magamtól, amire szükségem van, vagy amire nagyon vágyom. Mert az egyensúly fontos. Elégedett anyuka nélkül nincs elégedett gyerek.

Nekem is hiányzik.

Nekem sincs segítségem 2 gyerek mellett, akik most 4 és 1,5 évesek. Nem tudok sehova menni nélkülük, apa reggeltől este későig dolgozik, minden napom egyforma, pelenkázás, öltöztetés, főzés, mosás, takarítás, bevásárlás, ügyintézés. Soroljam még?

Régen pörögtem, jöttem mentem, sportoltam, kéziztem, most meg nyamvadt futást nem bírok beilleszteni a napirendembe. :(

Öltözködésügyileg én veszek magamnak ezt azt, legalább azt nem vonom meg magamtól. :)

Mindent összevetve szeretem a mostani életemet, de vágyom már szabadságra, januártól megyek vissza dolgozni, alig várom, hogy kicsit külön legyek a gyerekektől és dolgozhassak. Pedig imádom őket, de már 5 éve vagyok itthon egyhuzamban, azóta csak gügyögök, gagyogok, pelenkázok, szoptatok ............

Tudom gáz ezt így kimondani, de én folyton ezt érzem :(

Persze nem cserélném vissza a régi életemre, de akkor is hiányzik a szabadság, függetlenség és a korlátok nélküli élet.

2 gyerekem van, 5,5 és 2,5 éves fiúk és bizony nem olyan egyszerű tőlük bárhová is elszabadulni, ha meg végre sikerül, akkor meg lelkiismeret-furdalásom van, hogy lepasszoltam őket :(

Fél éve dolgozom ismét, kicsit jobb lett a helyzet, hogy legalább újra emberek között vagyok és igazi nőként kezelnek végre, de az a része, hogy pl. munka után nyugodtan elmehessek valahová, vagy akár eljárjak edzeni, továbbra sem megoldott, mert pont abban a pár órában tudnék együtt lenni a fiúkkal...

Szóval kb. akkor lenne tökéletes a dolog, ha 4 órában dolgoznék délelőtt és a délután az enyém lenne. Heti 2x edzeni mennék és szépítkeznék, 2x házimunkáznék, 1x pedig kikapcsolódnék.

Ja, hogy bilibe lóg a kezem? :))))