Érezte már úgy valaki h bár nagyon szereti a gyermekét hiányzik a régi élete?

2 éves a kisfiam,nagyon szeretem,de annyira rossz h semmi szabadidőm,minden napom egyforma.Ha menni akarok valahová egyeztetni kell a nagyszülőkkel h mikor érnek rá bébiszitterkedni, azelőtt meg csak beültem a kocsiba és mentem ahová akartam.A másik dolog az anyagi része. Amit régen magamra költöttem azt most ráfordítom.Örömmel teszem,mert jó látni h boldog,felcsillan a szeme ha kap valamit,semmiben nem szenved hiányt. Viszont rám már szinte semmi nem jut.