Néha nem sírjátok vissza a gyerekek előtti életeteket?

Zömében anyák válaszoltak, de konzervatív gyereknek apja is szokott lenni. Akinek szintén volt "régi élete".

Az teljesen fedi a valóságot, hogy a gyerek születése után (főleg az első gyerek esetében) hirtelen és nagyon markánsan változik meg az élet. A pici minden időt és teret betölt már csak a létezésével is. Ez különösen az anyára terhelődik, de apának is jut belőle bőven.

Ez azonban elég gyorsan lecseng és ha nincs különösebb baj a picivel, akkor hamar be tud állni egy stabil és huzamosan tartható életvitel.

Aztán a gyerek 1-1,5 éves kora körül elkövetkezik a legszebb időszak. Lassan rányílik a szeme és az esze a világra, már nem annyira emészt fel minden percet és erőt a vele való törődés. Közel szobatiszta és önállóan eszik, sőt, részben öltözik is. Ugyanakkor látványos a fejlődése és szemmel láthatólag boldog minden vele töltött perctől.

Minden életkorban más a probléma egy gyerekkel. De probléma minden korban van. Ezzel együtt nekem minden gyerek esetében a legszebb kor a 2-7 év közötti volt. De hangsúlyozom, minden életkornak megvan a maga akkor és ott megélhető szépsége. Még a legnehezebb első heteknek is. Ha egyéb nem, akkor az újszülött létezésének a varázsa.

Mindig megfogadom, hogy nem foglalkozom a lepontozókkal, de keveset alszok, és hisztis vagyok. Szóval a kérdésre válaszoltam. Ha valaki szerint nem hasznos a válaszom, akkor az azt jelenti, hogy ő is egyetért velem, vagyis néha visszasírja a gyerek előtti időket csak nem akarja bevallani, és a lepontozással erősíti meg önmagát ebben.

Mindenkinek szíve joga úgy gondolkodni, ahogy akar, ezért nem kell piros kezeket nyomkodni.