Néha nem sírjátok vissza a gyerekek előtti életeteket?

Nem, az az idő elmúlt. Ha visszasírnám, az azt jelentené, hogy bánom a kisfiam születését. Pedig azt nagyon nem bánom! :)

A testemet elfogadtam, mondjuk annyira nem vészes a változás, csak a mellem ereszkedett mg egy kicsit és a hasamon marad némi háj. De ruhában nem is látszik. :)

Egy kis szabadidőre vágynék, de a mi helyzetünk különleges, mivel külföldön élünk, itt aztán tényleg senki nem vigyáz a fiunkra. Majd, ha nagyobb lesz, biztosan jut némi idő magunkra is. :)

Én inkább előre tekintek és egy tesóért ácsingózom. :) De az sem idén lesz. :(

Néha átfut az agyamon, hogy milyen jó volt moziba járni, legfőképpen ez hiányzik, nah meg hogy akkor keljek, amikor akarjak és átaludjak egy éjszakát moccanás nélkül :) (21 hónapos a lányom)

Viszont én most vékonyabb vagyok, mint mielőtt teherbe estem (sokkal, mert végre volt lehetőségem jobban odafigyelni az étkezésemre, életmódot váltottunk, mert szerettem volna, ha a lányom jó szokásokat tanul meg, nem olyanokat, mint amiben mi felnőttünk és aminek a kis súlytöbbletünket köszönhettük). A hasamon ugyan maradt pár stria, de halványodnak és amennyire zavart kezdetben, már mostanában nem igazán. Mondhatnám az önbizalmam több, mint a gyerek előtt, már csak azért is, mert ennek a gyönyörű, okos kiscsaj anyukája lehetek :)

És igen, fiatalabb voltam, kipihentebb, de úgy érzem nekem sikerül kihozni a maximumot a dologból, még életemben nem voltam ilyen boldog, most kezdődött csak az igazi életem,

és emellett eltörpül a mozi :)

Utazni pedig így is szoktunk, az nálunk nem akadály, külföldön is voltunk már...

Szóval nem, én nem sírom vissza :)

De, én időnként „visszasírom”, bár azt hiszem, ha lenne olyan nagyi, aki elviszi néha 1-2 napra magához, akkor nem tenném. Lehet, hogy rosszul hangzik, de jól esne egy-egy nap, amikor csak „fetrengek a kanapén”.

Arról, hogy fiatalabb voltam azt gondolom, hogy gyerek nélkül is öregednék sajnos. :)

2-es vagyok

Én osztom a véleményedet 7-es válaszoló! :)

Soha ennyi könyvet nem olvastam, mint az utóbbi időben, igaz már majdnem 2 éves a lányom, az első évben nem szakítottam rá időt. A főztömet is az egekbe dícséri a férjem, hogy milyen klassz kajákat főzök, mióta itthon vagyok (és igen, az első félévben szinte alig főztem, mert nem volt rá energiám)

Szóval azért ez függ attól is, hogy mennyi idős a gyerkőc. Főleg 1,5 éves kora óta érzem ilyen klassznak a dolgokat, de előtte sem adtam volna semmiért az életem...