22 évesen ikres anyuka vagyok és a "játszótér bunkója". Rossz anya és feleség vagyok?

Érettségi után 18 évesen estem teherbe,egy akkor 2 éve tartó kapcsolatban.Kiderült,ikreket várok,a 19.születésnapom előtt,szültem két gyönyörű kislányt,akik most már 3,5 évesek.Még a terhesség alatt összeköltöztünk egy örökölt lakásba,és 1,5 évvel ezelőtt volt az esküvőnk.Ő 1 évvel idősebb nálam,tavaly diplomázott főiskolán,a tanulmányai alatt is dolgozott,én levelezőn vagyok,jövőre diplomázom.Rengeteg szülői segítséggel túljutottunk a nehéz időszakon,és nagyon boldogok vagyunk,annak ellenére,hogy szinte mindenki ellenünk fordult.

Lényeg a lényeg,az elején azt hiszem érthető módon nagyon féltem,és mikor megszülettek is nehéz volt,egyszerre kettővel.A terhesség alatt mikor szomorú voltam,vagy sírtam szinte csak a zene nyugtatott,rákaptam a zenehallgatásra elég erősen,beszereztem magamnak jó minőségű fülhallgatót és relaxálás gyanánt elég sokat hallgattam.Hozzászoktam eléggé.Mikor megszülettek sem tűnt el az életemből a zene,sőt mivel kicsinek elég sokat aludtak,amikor én ugye nem dorbézolhattam,egyre jobban "hozzám nőtt" a fülhallgató.Volt,hogy altatás közben hallgattam,volt,hogy séta közben,de volt olyanra is példa,hogy rossz napjuk volt,és amikor végre sikerült megvigasztalnom őket,betettem őket a pihenőszékbe,és bedugtam a fülembe a fülest,csak egy 5 percre,hogy egy kicsit megnyugodjak.Idővel,aztán hallgathattam volna hangosan,de rájöttem,hogy csak fülhallgatóval tudok igazán pihenni,valahogy "személyesebbnek" éreztem.Mostanra a lányok sokszor még nagyobb koncentrációt igényelnek,mint amikor még kisbabák voltak,nekem meg egyre kevesebb lehetőségem van,hogy normál hangerővel hallgassam a zenét.De még most is találok rá alkalmat.Van,hogy vásárlás közben,van,hogy a játszótéren (erre mindjárt visszatérek.) Nagyon sokan megszólnak,még volt,hogy idegen emberek is,amiért a lányok mellett is van,hogy szól a fülemben a zene,szerintük nem kellett volna,ilyen fiatalon szülnöm,nem való nekem a gyerek stbstb. A játszótéren is megszóltak emiatt,és rájöttem,hogy azok az anyukák nekem egyáltalán nem szimpatikusak,ezért ott is rákaptam a zene hallgatásra.Volt rá példa,hogy anyuka azt súgta a gyerekem fülébe,hogy tépd ki azt a vackot anya füléből,mert ez azt jelenti,hogy anya nem figyel rád...Utána a gyereket fél napig nyugtattam,hogy erről szó nincs,én nagyon szeretem.(Az illető anyuka azóta eltűnt a játszótérről.)Szóval amióta a játszón is fülesezek,még nagyobb felháborodás van az anyukákban,de ez engem nem izgat.A lányokra persze figyelek,viszont azt is hallottam már,hogy én micsoda önző vagyok,hiszen a kicsiknek szüksége lenne gyerektársaságra (az van az óvodában,plusz van 3 gyerekes ismerősünk is) és én a "játszótér bunkója" megakadályozom az ő játszótéri jóllétüket.Az egyik ilyen beszólást pont ma kaptam.Már nem megyünk többet arra a játszira.Szerintetek igazuk van?Ártok a gyerekeimnek?Ti mit láttok?Mi a véleményetek?

Előre is köszönöm.