Anyukák! Ti is féltetek a babavállalástól? Később hogy alakult?
Őszintén szólva rettegek attól, hogy anyuka legyek. Bár még 20 éves vagyok, és ugyebár meg kell érni ehhez a feladathoz, de én nagyon félek attól, hogy netán szülés utáni depresszióba esek és nem fogom szeretni a picit, vagy hogy nem leszek hozzá eléggé türelmes. Bennetek is volt ilyen félelem? És ha igen akkor elmúlt végül? Hány évesen vállaltátok az elsőt? És most hány évesek vagytok?
Minden válaszolónak zöldet küldök! :))) köszi előre is
Szia. Èn 20évesen szültem. Akkor nem féltem.
Most 26éves vagyok s így érzem magam mint te ha arra gondolok ,hogy második gyerkőc is legyen.
Én féltem, aztán 23 évesen nem tervezettem teherbe estem. Most a másik szobában szuszog a három hónapos fiam. Én féltem a terhességtől, a szüléstől, a babaápolástól, a szoptatástól, hogy nem tudok vele mit kezdeni, nem tudok vele játszani, féltem a változásoktól, attól, hogy nem fogom tudni szeretni vagy türelmetlen leszek hozzá, ahogy te is írtad. A problémák egy részét a természet megoldotta, gyönyörű terhességem volt és gyors szülésem (habár arra készültem, hogy meghalok a szülőszobán), a szoptatás nem megy, de babaápolásban király vagyok. De szeretem mindennél jobban a fiamat, habár a szülőszobán, mikor rám rakták, nem törtem ki könnyekben, inkább megkönnyebbülést éreztem, hogy túl vagyok a szülésen. Türelmem is néha elfogy, ilyenkor a férjem kezébe adom és hálát adok Istennek, hogy nem egyedül kell nevelnem. A játék meg, amit most igényel kimerül abban, hogy rámosolygok, és rázok egy csörgőt, vagy éneklek neki, ez leköti simán egy órára is. :-) Most félek a hozzátáplálástól, a szobatisztaságra szoktatástól, az ovitól, a sulitól, a buliktól, a kamasz évektől, hogy nehogy anyámasszony katonáját neveljek, de ne is legyen egy érzéketlen tuskó, hogy tudjak elég útravalót adni neki az élethez, hogy el tudjam engedni, mikor szükséges lesz, hogy ne az én meg nem valósított álmaimat akarjam vele megvalósíttatni, hogy a félelmeimet ne adjam át neki, úgyhogy félni való szerintem mindig van. De minden megoldódik.
Engem féltett a szülés utáni depressziótól az orvosom, a védőnőm és a szülésznőm is, mert nehezen éltem meg a terhességet és leginkább a szülés gondolata nyomasztott, a terhességem alatt alig tudtam aludni, de az élet úgy hozta, hogy eddig elkerült ez a rém is, és megnyugtat a tudat, hogyha gond van, akkor van kihez fordulnom, mindhárman megfogadtatták velem, ha érzem, hogy gond van, akkor szólok nekik és segítenek, és mindhárman beszéltek a férjemmel is, hogy milyen jelekre figyeljen oda.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!