Mit tennétek, ha 1 hónapos kisgyerekkel a párotok elmenne messzire dolgozni? (részletek lent)

Mennék. Mivel úgysem fogsz dolgozni mert a babával leszel, így nem kell kockáztatni, hogy munkahelyen felmondasz és elveszíted, a másik helyen meg nem kapsz állást. A kis családomat próbálnám így egyben tartani. Úgy mennék el, hogy azt mondanám egy évig legyünk ott, ezalatt kiderül, hogy bírjuk-e, a párodnak megfelelő és hosszú távú-e a munka. 1 év után meg eldöntenénk, hogy legyen-e a következő gyerek, akivel megint otthon lehetsz, addig együtt vagytok és amikor elérkezik az idő, hogy te dolgozz, a gyerekek közösségbe menjenek, akkor merre mentek tovább. Maradtok vagy a család közelébe költöztök (mert két dolgozó szülőnek pici gyerekkel áldás ha van ugrasztható nagymama, aki hozza őket az oviból vagy vigyáz rájuk ha betegek).

Szóval most mennék és egy évet mindenképp adnék magunknak, utána már lehet dönteni, hogy merre tovább.

Semmi veszteni valód nincs! Amikor megszületik a gyermeked az első időszakban inkább átok mint áldás a rokonság bármennyire is ,,segíteni" akarnak. Barátok pedig lesznek újabbak és a régiekkel pedig ha valóbaj jó barátok tartani fogod a kapcsolatot. Ha nem sikerül tartani akkor pedig nem érdemesek a barátságodra. Igazából egyedül csak az van a mérlegen, hogy vagy jól éltek a pároddal és a közös gyermeketekkel lemondva a megszokott környezetről, vagy pedig havonta egyszer látod a párodat azért, hogy a szüleidnek lepasszolhasd a kicsit és barátnőzz...

Miután megszületik a kicsi teljesen meg fog fordulni a világ veled. Először is jobb ha tudod, hogy anya leszel nem pedig beteg! Egy nő teljesen alkalmas arra, hogy segítség nélkül ellásson egy kisbabát és kordában tartja a háztartást. A legnagyobb segítség pedig a párod tud lenni.

Nekem hiába is szuper a kapcsolatom az édesanyámmal, sokkal nagyobb segítség volt hogy a férjem altatta meg a lefejt tejcsimmel megetette hajnalban is mint mikor anyukám próbált segíteni és én ha lehet inkább még jobban elfáradtam attól, hogy beszélgetni kellett... Sőt! legszívesebben az első 3 hónapban elbújtam volna a világ elől és csak a párommal és a kislányunkkal akartam lenni.

Egy kisbabával viszont az apukának is kell foglalkoznia, hogy érezze mi az a család. Sajnos a mi kapcsolatunkban volt egy mélypont amikor 3 hétig a szüleimhez költöztem az 1 éves lányunkkal. Mikor helyre állt a rend akkor a kislányom alig ismerte meg az apját! Nem csak nem fogadott neki szót! Az összes dolog amit addig együtt játszottak mintha eltörölték volna benne. Újra el kellett nyernie a bizalmát és ez egy nagyon nehéz időszak volt a párom számára. A mai napig ha a lányom sír akkor csak én vigasztalhatom meg. Ennek pedig már egy éve pedig és azóta dolgozok is.

Ha családot akarsz, akkor vele mész! Feltételezem, hogy elég erős a kapcsolatotok hiszen neki szülsz gyereket. Ha a rokonaid és a barátaid lennének a fontosabbak akkor nem vállalnál gyereket se, mert mellette kevés időd lesz csavarogni az biztos!