Tényleg ilyen rossz a nagyobb korkülönbség a gyerekek között?

Szerintem meg pont ideális :)

Köztünk a bátyámmal pont 4 év van, és nagyon szuper gyerekkorunk volt, rengeteget játszottunk. Egyedül amikor elkezdett kamaszodni és a lányok gázok lettek, akkor lett picit más a viszonyunk, bár akkor sem rossz, (hozzáteszem elváltak a szüleink és ő apával maradt én pedig anyummal, de nagyon ragaszkodtunk egymáshoz ennek ellenére, hogy nem laktunk együtt 12 éves koromtól) de amint komoly barátnője lett, megint nagyon összehozott minket, én 16 voltam ő 20. Azóta is együtt vannak, ennek tizenöt éve már. Azóta is napi szinte beszélünk, pedig már 250 km is elválaszt minket, de nagyon ritka, amikor kimarad egy-egy nap beszélgetés nélkül. Ők a kislányunk keresztszülei is...

Szóval nem kívánhatnék ennék szorosabb testvéri köteléket szerintem.

Kisöcsém pedig 16 évvel fiatalabb nálam (fél testvér, anyukám új házasságából). Vele is nagyon jó a viszonyom, annak ellenére, hogy a gyerekem is lehetne akár, és így aztán eleinte sokat be is segítettem. Ugyan csak 10 évet éltem vele együtt egy házban, mert közben felnőttem, de vele is nagyon jó a viszony, de azért mégis más.

Szóval szerintem egyáltalán nem sok, én is így tervezem. Most lesz 2 éves a kislányom, visszamegyek dolgozni 1 évre, utána kezdjük újra a babaprojektet, reméljük Ő is hamar összejön és akkor sikerülhet a 4 éves terv :)

Az 1. és 2. gyerekem között-napra 16 év a korkülönbség.Konkrétan imádják egymást.A legkisebb(14 hónapos)és a középső(5.5 éves) között közel 4.5 év a korkülönbség.Szerintem semmi gond nem volt.Már elég nagy volt,hogy megértsen dolgokat.A kicsi szinte csüng a nagyobbon.Már van,hogy együtt játszanak(labdáznak,építőznek stb.).Bár a legkisebb és a legnagyobb között 20 év a korkülönbség,mégis nagyon ragaszkodnak egymáshoz.A pici első perctől megnyugodott a nagy kezében,amint meglátja mosolyog,szalad hozzá stb.

Nekem egy másfél évvel idősebb bátyám van,és imádjuk egymást.Remélem az én gyerekeim is ilyen jó testvérek lesznek!

Szerintem nincs olyan, hogy ideális korkülönbség. Akkor kell gyereket vállalni, amikor a szülők készen állnak rá. Akad jó és rossz példa egyaránt kis és nagy korkülönbségre is. Én a környezetemben inkább azt tapasztalom, hogy a kis korkülönbségből sok probléma adódik, mert nagyon nehéz az első néhány év két kisgyerekkel. A szülők fásultak, fáradtak, türelmetlenek, nem jut elég idő, energia és szeretet a gyerekeknek, akik emiatt egymásra féltékenyek. Persze biztos akad, akiknél beválik a korkülönbség, de nehéz lehet ezt jól csinálni.

Mi is 4-5 év korkülönbséget tervezünk.

Szerintem ez még nem nagy korkulonbseg.

Nalunk 4 ev lesz a gyerekeim kozott. 3-4 evet gondolok idealisnak, a tul nagy de a tul kis korkulonbseg se jo.

Mi pl. 4-en vagyunk lanytestverek. Van 2 noverem meg egy hugom. Es itt azert tapasztaltam, hogy pl. a novereimmel nem jottem ki ugy mint a hugommal. Egyik noverem 10, a masik 7 evvel idosebb.

Hugom es en koztem 3 ev van. Azert az a 7-10 ev sok, ok mindig mas eletszakaszban voltak es semmi kozos nem volt bennunk. Talan most kezd, hogy en 25 vagyok, ok meg 32, 35.. De hugommal rengeteget jatszottunk es sok kozos elmenyunk van. Es ettol nem akartam soha megfosztani a gyerekeimet :-)

Unokáim: 23, 16 és 1,5 éves.

Szeretik egymást, bár a legnagyobb már kirepült, de ha jön, jól elvannak, örülnek egymásnak, féltestvérek.