Tényleg ilyen rossz a nagyobb korkülönbség a gyerekek között?

3 lánytestvér: 3,5-3,5 év korkülönbség, és imádják egymást

2 lánytestvér: 4 év korkülönbség, szintén

Az én lányaim: 1 hó híján 4 év. Imádják egymást, a nagy terelgeti a kicsit (nem csak fizikálisan), vigyáz rá, szól, ha vmi baromságot készül csinálni (sajnos sok ilyen van), nagyon gondoskodó. A kicsi meg imádattal néz fel rá, és megy utána, mint egy kiskutya. 5,5 és 1,5 évesek

És ez nyilvánvalóan nem csak lánytesók között működik :)

Szerintem ez még egyáltalán nem nagy korkülönbség :)Köztem és öcsém között 10 év van, de én ennek örülök, mert így mikor pici volt rám merték bízni és nagyon jó a kapcsolatunk :)

(Azt még hozzá tenném h van két nővérem ők 3 és 6 évvel idősebbek nálam :) )

Köztem és öcsém között hat év van. Számomra a születésétől (na jó, mondjuk, hároméves korától) fogva szenvedés volt elviselni, én már kiskamasz voltam, amikor neki jöttek a folyamatos játszaniakarok-hisztijei, ez volt az egyik, a másik meg az, hogy mivel ő a kisebb, nyilván neki van igaza a vitás helyzetekben, nyilván én bántom őt és nem ő engem, és minden ilyen helyzet táplálta benne azt, hogy úgy aljaskodhat velem szemben, ahogy csak akar. A fél kamaszkorom azzal telt, hogy kizárjam őt a szobámból, meg azzal, hogy visítoztam vele, ami sem őt, sem másokat nem érdekelt. Már nem otthon lakom jópár éve, azóta semleges a viszonyunk.

Viszont, szinte biztos vagyok abban, hogy ennek az egésznek a nagyobb része múlt a szülőkön, mint a korkülönbségen, úgyhogy ha már leírtam ezt, légyszi, TI figyeljetek oda a gyerekekre, és ne csak a kicsire. Számomra borzalmas volt.

Köztünk is 4 év van az öcsémmel. Szenvedés volt, de komolyan. Úgy 15 éves korában normalizálódott a viszonyunk, de addig semmi jó nem származott belőle. Amit előttem is írtak, ez a tipikus játszani akarok korszak, amikor engem már nagyon nem érdekeltek az ilyenek, és ez folyamatosan így volt. És persze nálunk is mindig neki volt igaza. Egyszer szembeköpött (csak úgy), én meg bevertem neki egyet és persze anyánk mit látott? Szegény kicsi sír, én meg tiszta ideg vagyok. Ki kapott ki? Én. Gyűlölettel gondolok vissza a gyerekkoromra. Ráadásul külön szobánk se volt, ami még inkább megkeserítette az életemet.

Ettől függetlenül én sem akarok kis korkülönbséget, de nekem még az a 4 is kevés. Majd, ha a lányom iskolás lesz akkor, talán... És KÜLÖN szobájuk lesz, máshogy nem is vállalnám.