Tényleg ilyen gyakori, hogy választani kell a férj és a gyerek között?

Rengetegszer tapasztaltam az életben és főleg itt a kérdéseknél is, hogy anyukák tömegesen rohannak le más anyukákat, amiért együtt alszanak a babával, nem hagyják sírni, hosszan altatják, ha épp nyűgös, napközben is annyit foglalkoznak a babával, amennyit igényli stb, hogy a férjük BIZTOSAN megcsalja őket, amiért nem foglalkoznak velük eleget. Látszik a felháborodott stíluson, hogy ezt komolyan is gondolják, tehát nyilván saját magukból indulnak ki.

Számomra annyira meglepő az ilyesmi. A párommal egyetértettünk az ilyesmiben mindig, ő is akarta, hogy velünk aludjon a baba, amikor a kiságyában csak sírdogált, éjszaka sokszor ő kelt fel hozzá, talán még többször is, mint én, a szabadidejében együtt játszunk a gyerekkel, sokszor viszi sétálni, szeret vele lenni, és mindezt nem azért, mert én ráparancsoltam, hanem neki van igénye erre. Persze itt már rengetegszer megkaptam, hogy ez nem is így van, csak bebeszélem magamnak, és a férjemnek biztosan van valakije, és majd jól elhagy. Vicces, hogy ők jobban ismerik a kapcsolatunkat, mint mi magunk :)

Nem dicsekedni akarok ezzel, a mi kapcsolatunk sem tökéletes, nekünk is vannak problémáink, de hatalmasat csalódnék benne, ha a babára féltékenykedne, ha azt akarná, hogy hagyjuk sírni, ha nem engedné őt be az ágyunkba. Tényleg olyan ritka az ilyesmi, és az az átlag, amit itt tapasztalok, hogy a babát bizony háttérbe kell szorítani, ha nem akarjuk, hogy a férjünk félremenjen?

Nálatok hogy megy ez? Nektek választanotok kell a babátok és a férjetek között?

(nem azért tettem fel a kérdést, hogy egymásnak ugorjunk, nem arról szól a topik, hogy vitázzunk az együtt alváson vagy a sírni hagyáson, a kérdés inkább csak közvélemény kutatás jellegű, kíváncsi vagyok rá, hogy másoknál hogy megy ez)