Tényleg ilyen gyakori, hogy választani kell a férj és a gyerek között?
Rengetegszer tapasztaltam az életben és főleg itt a kérdéseknél is, hogy anyukák tömegesen rohannak le más anyukákat, amiért együtt alszanak a babával, nem hagyják sírni, hosszan altatják, ha épp nyűgös, napközben is annyit foglalkoznak a babával, amennyit igényli stb, hogy a férjük BIZTOSAN megcsalja őket, amiért nem foglalkoznak velük eleget. Látszik a felháborodott stíluson, hogy ezt komolyan is gondolják, tehát nyilván saját magukból indulnak ki.
Számomra annyira meglepő az ilyesmi. A párommal egyetértettünk az ilyesmiben mindig, ő is akarta, hogy velünk aludjon a baba, amikor a kiságyában csak sírdogált, éjszaka sokszor ő kelt fel hozzá, talán még többször is, mint én, a szabadidejében együtt játszunk a gyerekkel, sokszor viszi sétálni, szeret vele lenni, és mindezt nem azért, mert én ráparancsoltam, hanem neki van igénye erre. Persze itt már rengetegszer megkaptam, hogy ez nem is így van, csak bebeszélem magamnak, és a férjemnek biztosan van valakije, és majd jól elhagy. Vicces, hogy ők jobban ismerik a kapcsolatunkat, mint mi magunk :)
Nem dicsekedni akarok ezzel, a mi kapcsolatunk sem tökéletes, nekünk is vannak problémáink, de hatalmasat csalódnék benne, ha a babára féltékenykedne, ha azt akarná, hogy hagyjuk sírni, ha nem engedné őt be az ágyunkba. Tényleg olyan ritka az ilyesmi, és az az átlag, amit itt tapasztalok, hogy a babát bizony háttérbe kell szorítani, ha nem akarjuk, hogy a férjünk félremenjen?
Nálatok hogy megy ez? Nektek választanotok kell a babátok és a férjetek között?
(nem azért tettem fel a kérdést, hogy egymásnak ugorjunk, nem arról szól a topik, hogy vitázzunk az együtt alváson vagy a sírni hagyáson, a kérdés inkább csak közvélemény kutatás jellegű, kíváncsi vagyok rá, hogy másoknál hogy megy ez)
válasza:Én az ilyeneknél mindig azt szoktam mondani,hogy mindenki úgy csinálja, ahogy nekik jó!
Mert nem mindenkinek árt az együtt alvás, ahogy nem mindenkinek jó!
Ha az együttalvásba mindkét fél beleegyezik, mindkettőjüknek jó, akkor miért ne? Szerintem a gond akkor van,ha esetleg az egyik fél (általában ugye az apa) annyira nem örül neki, vagy anyuka esik át a másik oldalra és pl. beköltözik a gyerek szobájába teljesen stb.
Mi aludtunk a gyerekkel együtt is. Most két éves, és külön alszunk. Meg volt az oka,hogy miért, de azóta már ő is jókat alszik, meg mi is. Bár közöttünk ez sosem volt gond.
Szeretkezni sem feltétlenül 8-9-ig lehet! :)
válasza:Egy hasonló kérdést már én is feltettem, de sajnos pont nem az érintettek válaszoltak. Nekem az a véleményem, hogy rendkívüli szűklátókörűségre és sekélyes gondolkodásra vall, amikor valaki pusztán ennyiből messzemenő következtetéseket von le vadidegenek házasságáról. Azt azért tegyük hozzá, hogy a másik oldal is képes meredek dolgokat kijelenteni, olvastam már én olyat (nem itt, másik fórumon), hogy az anyukának "megszakadt a szíve azért a szerencsétlen kisgyerekért", akit 15 hónaposan elválasztott az anyja, és hogy soha nem lesz képes a kötődésre az olyan, akit kiságyban altatnak stb.
Amikor mi az első babánkat vártuk, "pontosan tudtuk, hogy a hálószobánk tabu lesz." Haha. :)) Mindkettő aludt velünk, az első alkalmanként, a második 1 éves koráig már minden reggel köztünk ébredt. A férjem imádta. Volt, hogy vissza szerettem volna vinni a saját helyére, és a férjem kérte, hogy ne tegyem, úgy szereti, ha velünk van, olyan puha és illatos. :) Mostanában én megyek át hozzájuk, ha nem alszanak jól, és ezért is megkaptam már, hogy ennek bizony válás lesz a vége, pedig a férjem szokta javasolni, hogy inkább menjek, mint hogy egy-egy rosszabb éjszakán tízszer kikeljek az ágyból.
Nekünk így jó. Tudom, hogy nem ezen múlnak a dolgok, a szigorú külön alvás hívei minden bizonnyal ugyanúgy szeretik a gyerekeiket, mint mi, minden család, minden életstílus más. Ilyen miatt csak az ítélkezik szerintem, aki tudja, hogy vele magával sincsenek rendben a dolgok, ezért keresi az alkalmat, hogy másba hol tudjon belekötni.
Egyetértek azzal, hogy mindenki úgy csinálja, ahogy az adott családnak a legjobb. Én sem vagyok fanatikus együttalvós, és nem mondanám, hogy nem szereti a gyerekét az, aki nem alszik vele. Csak szerintem el kéne fogadnunk, hogy különbözőek vagyunk és különböző elvek szerint neveljük a gyerekünket, és tényleg hatalmas korlátoltságra vall kijelenteni olyasmit, hogy biztos borzalmas a házassága annak, akiknél a gyerek a szülői ágyban alszik. De azt is megkaptam már, hogy nem higiénikus együtt aludni a babával. Ja meg felelőtlen anya is vagyok, mert bármikor megfojthattam volna a gyerekemet az ágyban, azzal hogy ráfekszek, vagy magára húzza a takarót. Amikor írtam, hogy volt rajta pelenkára csíptethető légzésfigyelő, amit direkt azért választottunk, hogy akkor is használhassunk légzésfigyelőt, ha nem a kiságyban alszik, akkor megkaptam, hogy nevetséges dolog légzésfigyelőt használni ha egy szobában alszunk a babával. Szóval az az érzésem, hogy az ilyeneknek tök mindegy, mit mondunk, mindenképpen bele akarnak kötni valamibe, és én emögött valami hatalmas frusztrációt érzek, ezért gondolom, hogy sokaknak bizony meg kell hozni a nehéz döntést, hogy baba vagy férj. És erre irányult a kérdésem.
Egyébként én is úgy gondoltam a baba születése előtt, hogy a hálószoba tabu a gyereknek. Hát a babám nem így gondolta :) Az első hónapokban egyszerűen nem lehetett magára hagyni, nagyon igényelte a közelségünket és én nem gondolom, hogy jó hatással lett volna rá, ha ezt megtagadjuk tőle és hagyjuk keservesen sírni, így nem igazán láttam más megoldást, mint azt, hogy velünk aludjon. Vettünk egy oldalkocsis kiságyat, abban próbáltuk altatni, de legtöbbször reggelre mindig "átszivárgott" közénk a francia ágyba :) Ami a férjemnek egyáltalán nem volt ellenére, a mai napig emlegeti, hogy milyen jó volt összebújva aludni a babával.
válasza:Ezért felesleges kérdést feltenni. Vannak olyan férfiak, akik önzőbben állnak a dolgokhoz, és vannak olyanok, akik nem. Vannak olyan nők, akiket elvakít az anyaság, és vannak olyanok, akiket nem.
Az én férjem elég önző, köszónhetően az anyjának, aki úgy nevelte, hogy az ő pici fia körül forog a világ. Ezt tudtam a gyerekvállalás előtt is, viszont van annyira intelligens a férjem, hogy próbál alkalmazkodni a helyzethez, mert bizony a picivel együtt alszok legtöbbször. Ennek nem örül, de elfogadja. És bár a férjem egy nagyon becsületes férfi, de sokszor megfordul a fejemben, hogy mi lenne, ha lelépne egy másik nőhöz, akinél ő lehetne az első, és nem a gyerekek. Ki tudja, ez mindig benne van a pakliban, és ne hidd azt, hogy nálatok ez nem történhet meg, mert a férjed extrán bevállalja az apaszerepet.
A baráti társaságunkban most pont egy olyan srác lépett félre, aki az a tipikus jó férj és apa volt.
És azt gondolom, hogy jobb félni mint megijedni, mert ha számolok a lehetőséggel, hogy a férjem lelép, akkor próbálom okosan műkódtetni a kapcsolatunkat, viszont ha azt gondolom, hogy ő biztos soha...., akkor hamarabb belesülllyedhetúnk a hétkóznapokba, a gyereknevelésbe.
És bár nem vagyok pszichológus, de úgy tűnik az írásodból, hogy azért osztottad itt meg a szupi házasságodat, mert mindenáron bizonygatni szeretnéd saját magadnak is, hogy milyen jól működik, es ez bizonytalanságra utal. Persze működjon is jól a kapcsolatotok, de ez az álnaivítás, ami az ításodból süt, ez nem illik a képbe.
válasza:Normális esetben nem kell anyának választani, mert a szülők választják a gyereket!!Ennyi..
Ha már az egyik fél, legyen az akár apa, vagy anya elég önző ahhoz hogy ezt így fogja fel, akkor már baj van.A probléma ott kezdődik, hogy sokan nem gondolnak bele mivel jár egy gyerek.Igen is a "párkapcsolat" jó ideig csak másodlagos lesz..de ezt értelmes emberek nem tragédiaként fogják fel, mert pont ezek az emberek azok akik tudják mivel jár a gyermekvállalás..
válasza:Utolsónak igaza van, mindkét fél akarja normál esetben a babát!
Nálunk is így volt. Vártuk nagyon, Párom olyannyira engedte be mi ágyunkba hogy ő inkább a földön aludt hetekig, mert első baba, és annyira félt, féltette, ismerve magát, nehogy ráfeküdjön vagy csak a kezét hajtsa rá :)
viszont nappal szerette ha a kezében aludt el. Etetni nem merte csak ritkán, tisztába tevés is általában az enyém volt, fürdetni már csak most kezdte el 1 éves kora felett, De munka után rohant haza, és első dolga a család volt.
Most másfél éves a kislány, hihetetlen, néha jobban eljátszanak mint én a kicsivel :) Este volt rá példa hogy velünk aludt, de mostmár mindhárman az ágyon vagyunk, pedig a lányomnak már nem kiságya hanem rendes 1 személyes ágya van és mellé tolva a miénknek. Nálunk sem kellett háttérbe szorítani a babát, ha akart párom valamit, amibe a babát nem lehetett bevonni, akkor várt amíg elaludt :) egyébként nálunk sírt a kiságyba a lányom, 1 hétnél tovább nem is aludt benne.
válasza:Ó most már kérdést is kiírsz,hogy nyalogassák a sebeidet?
Először is te rohantál le mindenkit,hogy a gyereknek az a jó ha a a szülőkkel alszik.Mi leírtuk az ellenérveket de te csak a saját igazadat hajtogattad.nem törvényszerű,hogy rossz a házasság,csak leírták számtalan példát ahol az lett a következmény,mert nem volt elég intimitás a kapcsolatban mivel még a hitvesi ágyat is megosztották a gyerekkel.Senki sem mondta,hogy választani kell a gyerek meg a férj között.De a kérdésedből megint látszik,hogy te abszolút nem fogadod el ha valaki másképp gondolkodik pl a gyereket háttérbe szorítják... Miért is lenne háttérbe szorítva mert külön ágya és szobája van? A sírni hagyás fogalmával meg nem vagy tisztába te sem,a sírni hagyás az az ha letojod a gyereked pl rázárod a szoba ajtót, a másik véglet a minden nyekkenésre felvevés,ebben kell megtalálni az aranyközéputat,mert egyik sem jó.A férjemmel nagyon jó a kapcsolatunk felváltva keltünk fel a fiunkhoz,imádja sokat foglalkozik vele,és nem gondolom,hogy a nap folyamán kizárólagosan csak a babával kell foglalkozni.Az egészben az a vicces,hogy te osztottad ki azokat akik nem úgy gondolkodnak,mint te és az észérveket is figyelmen kívül hagytad,csak támadtál,majd kiírtál egy kérdést,hogy megveregessék a vállad,hogy jól csinálod.Melyikünk is bizonytalan magában??
válasza:Utoljára írom le: kisbaba egy ágyban a szülőkkel életveszélyes a kicsire nézve.
Tessék olvasgatni:
Angolul gondolom nem sokan tudnak itt, de hátha:
És egy védőnő, orvos sem javasolja ezt. Aki kockáztatni szeretné a gyereke életét, az tegye, de ne szóljon bele olyan anyák életébe, akik ennél józanabbul gondolkodnak!
válasza:"Tapasztalatlan anyukák"? Senki nem úgy jön vilgra hogy mindent tud. Minden nő/anya kevés tapasztalattal kezdte a nevelést. Még a mostani 50 éves "okosok" is! Egy olyan szülő, akiben kialakultak ezek a sokat emlegetett anyai ösztönök, nem képes olyan mélyes elaludni a pár hetes gyereke mellett hogy tragédia legyen belőle. Én sem szerettem és nem is tettemm párnát a kisgyerek feje alá, épp azért mert fordulás közben belefordulhat arccal és nem olyan erős még hogy el tudja onnan venni fejét...viszont volt egy helybéli nő, aki már a nagyobbacska gyerekét vitte az ágyába, és képes volt, olyan mélyen elaludni, hogy a lábával halálra nyomta a gyerekét...
Mint írtam lányom aki másfél éves, este mellettem aludt. Mit ne mondjak csak neki volt alvás...hiába volt nagy helyünk, minden egyes kis pisszenésére felfigyeltem, és nem is tudtam mélyen aludni mint más esetben.
6os voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!