Ti barátkoznátok ezzel az Anyukával és a gyermekével?
Van egy anyuka és a kislánya (másfél éves) akit nem rég ismertünk meg. Az anyuka nagyon kedves, jókat szoktunk beszélgetni, szeretné ha többször is találkoznánk, de a kislánya agresszív, irigy és ami nagyon zavar, hogy folyton fellöki az én 16 hósomat, aki egyébként meg elég jámbor, kedves gyerek. Egyszer sem közeledik normálisan a gyermekemhez, pedig az én kicsikém mindig megy utána, próbál barátkozni.
Félek magam mellől elengedni az enyémet ha a másik kislány is ott van, mert nekifutásból löki el, bármilyen baleset is lehet ebből, plusz lelkileg sem jó se nekem, se a babámnak.
Ti mit tennétek? Barátkozzak továbbra is az Anyukával, akivel ugyan jó beszélgetni, mert már így is depressziós hangulatban vagyok, viszont állandóan a gyermekem háta mögött kell állnom, h nehogy baj legyen.
Elnézést ha hosszú!
Köszönöm!
Köszönöm a válaszokat!
Kedves, értelmes szülei vannak (persze nem látok bele az életükbe). Azzal tisztában vagyok, h ez a fajta viselkedés életkori sajátosság, de annak nem látom értelmét, h az én gyerekem megutálja a sétát, mert ahhoz köti, h találkozunk a gonosz gyerekkel. Bocsánat, hogy ezt írom, de látni kéne a fejét amikor a kislányom közelít a játékához (nem veszi el) vagy csak az ő közelébe mer menni.
7. vagyok
Aki szerint ilyenkor a szülő a hibás, mondja már meg, hogy mi lehet az oka annak, hogy a fiam baromi agresszív volt, a lányom pedig a légynek sem tudna ártani? Ugyanazok a szülők, ugyanúgy neveljük őket. Egy ilyen pici gyerek pedig nem gonosz, ezt felejtsük már el légyszí.
Azt kéne belátni, hogy olyan gyerek nem létezik, akivel az égvilágon semmi probléma nincs. Csak éppen az egyikkel olyan a baj, ami a kívülállókat is zavarja (pl. verekedés), a másikkal pedig olyan, amiből a környezet nem vesz észre semmit (pl. nehéz elalvás, krónikus székrekedés). Most lehet, hogy azt mondjátok, hogy a kakilásnak semmi köze az agresszióhoz, persze, semmi, de mindkettő gyakran nehezen megoldható helyzet elé állítja a szülőt, és úgy gondolom, egyetlen olyan gyerek sincs, aki így vagy úgy ne okozna perceket (hónapokat?) a szüleinek.
Bocs, ha elkalandoztam, tudom, nem ez volt a konkrét kérdés. És a legkevésbé sem azt szeretném állítani, hogy a verekedést hagyni kell. Tilos hagyni. De higgyétek el, az érintett szülőnek, ha tényleg lelkiismeretes, ez sokkal rosszabb, mint az "áldozat" gyerek szüleinek, mert valahol érzi, hogy ő (is) hibás ebben a dologban, de akárhogy is próbálkozik, nem jön rá, mit kéne tennie. Aztán egy idő után mégis rájön, vagy a gyerek magától kinövi ezt a dolgot. De egy másfél évessel, akinek az értelmére gyakran még nem lehet hatni, nagyon nehéz ez a helyzet.
Azért az nem igaz, hogy olyan a gyerek, mint a szülei. Nyilván hat egy gyerekre a szúlei viselkedése, de azért alapnak ott van a saját természete.
A kisfiam nagyon szereti az egyik kisfiút itt a környéken, és en is nagyon csipem a szüleit, de sajna a kisfiú verekedős, és a fiamat, meg a kislányomat is bántja. Ha sétálunk nem kerülöm el őket, de sajnos így nem merem áthívní hozzánk őket, mert a gyerek kezelhetetlen, és féltem a gyerekeimet. Ennyi.
Ha jól kijöttök, szerintem beszéld meg vele őszintén, hogy szeretsz vele dumálni, de amíg a lánya így viselkedik, addig jobb, ha nem találkoztok, mert félsz, hogy a tiédnek baja lesz. Ha normális a másik anyuka, akkor ezt meg kell értenie, hiszen ő is látja, mit művel a lánya.
Lehet, hogy fél év múlva ő is lenyugszik, és lehet megint barátkozni. Addig meg telefonáltok.
Ha meg összefutsz vele az utcán, néhány percre csak meg tudod védeni a lányodat egy másfél évestől :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!