Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Ti barátkoznátok ezzel az...

Ti barátkoznátok ezzel az Anyukával és a gyermekével?

Figyelt kérdés

Van egy anyuka és a kislánya (másfél éves) akit nem rég ismertünk meg. Az anyuka nagyon kedves, jókat szoktunk beszélgetni, szeretné ha többször is találkoznánk, de a kislánya agresszív, irigy és ami nagyon zavar, hogy folyton fellöki az én 16 hósomat, aki egyébként meg elég jámbor, kedves gyerek. Egyszer sem közeledik normálisan a gyermekemhez, pedig az én kicsikém mindig megy utána, próbál barátkozni.

Félek magam mellől elengedni az enyémet ha a másik kislány is ott van, mert nekifutásból löki el, bármilyen baleset is lehet ebből, plusz lelkileg sem jó se nekem, se a babámnak.

Ti mit tennétek? Barátkozzak továbbra is az Anyukával, akivel ugyan jó beszélgetni, mert már így is depressziós hangulatban vagyok, viszont állandóan a gyermekem háta mögött kell állnom, h nehogy baj legyen.

Elnézést ha hosszú!

Köszönöm!


2013. nov. 15. 12:50
1 2
 11/16 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat!

Kedves, értelmes szülei vannak (persze nem látok bele az életükbe). Azzal tisztában vagyok, h ez a fajta viselkedés életkori sajátosság, de annak nem látom értelmét, h az én gyerekem megutálja a sétát, mert ahhoz köti, h találkozunk a gonosz gyerekkel. Bocsánat, hogy ezt írom, de látni kéne a fejét amikor a kislányom közelít a játékához (nem veszi el) vagy csak az ő közelébe mer menni.

2013. nov. 15. 13:28
 12/16 anonim ***** válasza:
0%
Az, hogy kifelé mit mutatnak a szülők-egy dolog, a gyerek viszont mindig tükör. Elég ha picit megfigyeled a gyermekeket, és nagyjából képbe is kerülsz vele milyen tipusúak, hogy viselkednek a szülők.
2013. nov. 15. 13:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/16 anonim ***** válasza:
100%

7. vagyok

Aki szerint ilyenkor a szülő a hibás, mondja már meg, hogy mi lehet az oka annak, hogy a fiam baromi agresszív volt, a lányom pedig a légynek sem tudna ártani? Ugyanazok a szülők, ugyanúgy neveljük őket. Egy ilyen pici gyerek pedig nem gonosz, ezt felejtsük már el légyszí.

Azt kéne belátni, hogy olyan gyerek nem létezik, akivel az égvilágon semmi probléma nincs. Csak éppen az egyikkel olyan a baj, ami a kívülállókat is zavarja (pl. verekedés), a másikkal pedig olyan, amiből a környezet nem vesz észre semmit (pl. nehéz elalvás, krónikus székrekedés). Most lehet, hogy azt mondjátok, hogy a kakilásnak semmi köze az agresszióhoz, persze, semmi, de mindkettő gyakran nehezen megoldható helyzet elé állítja a szülőt, és úgy gondolom, egyetlen olyan gyerek sincs, aki így vagy úgy ne okozna perceket (hónapokat?) a szüleinek.

Bocs, ha elkalandoztam, tudom, nem ez volt a konkrét kérdés. És a legkevésbé sem azt szeretném állítani, hogy a verekedést hagyni kell. Tilos hagyni. De higgyétek el, az érintett szülőnek, ha tényleg lelkiismeretes, ez sokkal rosszabb, mint az "áldozat" gyerek szüleinek, mert valahol érzi, hogy ő (is) hibás ebben a dologban, de akárhogy is próbálkozik, nem jön rá, mit kéne tennie. Aztán egy idő után mégis rájön, vagy a gyerek magától kinövi ezt a dolgot. De egy másfél évessel, akinek az értelmére gyakran még nem lehet hatni, nagyon nehéz ez a helyzet.

2013. nov. 15. 13:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/16 anonim ***** válasza:

Azért az nem igaz, hogy olyan a gyerek, mint a szülei. Nyilván hat egy gyerekre a szúlei viselkedése, de azért alapnak ott van a saját természete.

A kisfiam nagyon szereti az egyik kisfiút itt a környéken, és en is nagyon csipem a szüleit, de sajna a kisfiú verekedős, és a fiamat, meg a kislányomat is bántja. Ha sétálunk nem kerülöm el őket, de sajnos így nem merem áthívní hozzánk őket, mert a gyerek kezelhetetlen, és féltem a gyerekeimet. Ennyi.

2013. nov. 15. 14:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/16 krisztivan ***** válasza:
Én ritkán ,de találkoznék velük.Azt gondolom,hogy sokszor mi szülők el akarjuk dönteni,hogy melyik gyerek szimpatikus a Mi gyerekünknek és melyik nem:-)) Ezzel én is szenvedek.A gyerekeknek nagyon érzékeny receptoraik vannak és nagyon válogatnak hogy kivel jó és kivel nem jó játszani.Legalábbis a fiam ilyen.z egyik barátnőm fiával hangjukat sem hallani a másikkal pedig ha fél órát együtt vannak akkor az tiszta veszekedés. Lehet változik a kislány is egy kis idő múlva mert bizony ez életkori sajátosság is.Sajnos fiam is harapott addig amíg nem tudott beszélni,és 1x-2x tűrt a másik gyerektől aztán harapott.Persze mindig leszidtam és normalizálódott is a dolog.Lehet a másik kislány érzi,hogy Ő a rosszabb megítélésű nálatok és lehet ezért védekezik.(ördögi kör) De szerintem a közös játék sokszor segít.Bocsi kicsit hosszú voltam.
2013. nov. 15. 14:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/16 anonim ***** válasza:

Ha jól kijöttök, szerintem beszéld meg vele őszintén, hogy szeretsz vele dumálni, de amíg a lánya így viselkedik, addig jobb, ha nem találkoztok, mert félsz, hogy a tiédnek baja lesz. Ha normális a másik anyuka, akkor ezt meg kell értenie, hiszen ő is látja, mit művel a lánya.

Lehet, hogy fél év múlva ő is lenyugszik, és lehet megint barátkozni. Addig meg telefonáltok.

Ha meg összefutsz vele az utcán, néhány percre csak meg tudod védeni a lányodat egy másfél évestől :)

2013. nov. 15. 15:01
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!