Aki annyira utál odahaza lenni a kicsi gyermekével /GYES, GYED stb/ miért nem mennek vissza dolgozni?

1. nem vették fel a gyereket bölcsibe.

2. nem talál munkahelyet.

3. lehet csak mondják, mert szeretnek panaszkodni, közben meg imádják a gyereket.

Én szeretek itthon lenni, de a környékünkön minden anyuka arról panaszkodik, akár jól érzi magát otthon akár nem, hogy nincs hova visszamennie. Van, ahol létszámleépítés van, van, ahol olyan rossz viszonyban váltak el, hogy megmondták neki, hogy nem várják vissza.

Tegnap beszélgettem erről egy barátnőmmel, aki már eléggé kivan a két kicsi gyerekétől. Én is felvetettem neki, hogy akkor menjen vissza, azt mondta, már utánaérdeklődött, és megmondták, hogy nem mehet. Most persze lehet mondani, hogy keressen más munkát, fog is, ha lejár a gyed, de szerinted hol kapkodnak egy kétgyerekes anya után?

Én sem tudom, lesz-e hova visszamenni, de az még majdnem másfél év. Meglátjuk.

Ez olyan embere válogatja dolog. Amíg nem volt picur, én akkor is szerettem itthon lenni szabadságon, mert mindig volt mivel lekötnöm magam, soha életemben egy pillanatig nem unatkoztam. A kezdetektől kezdve minden nyáron két hét szabadságot kértem - szerencsére volt olyan munkahelyem is, ahol az utolsó 6-7 évben kötelező is volt egyben a két hetet kivenni. Ahonnan most itthon vagyok, az ottani kolléganőimtől nem egyszer hallottam a nyári szabadság után, hogy de jó volt jönni, mert nem tudtak mit kezdeni magukkal otthon. Az egyik gyerektelen, a másik háromgyerekes - igaz, már nagyok.

Szerintem csak annyi az oka, hogy nem tudják magukat feltalálni, és robotnak tekintik a gyerek és a háztartás körüli teendőket. Én a házimunkát is szeretem, a főzés-sütés külön hobbi. Nagyon várom, hogy a picilányom is akkora legyen végre, hogy be tudjam vonni, és vele is megszerettessem, illetve a szabadidőnkben mindenféle barkácsolást csinálhassunk együtt.

"Szerintem csak annyi az oka, hogy nem tudják magukat feltalálni, és robotnak tekintik a gyerek és a háztartás körüli teendőket. Én a házimunkát is szeretem, a főzés-sütés külön hobbi. Nagyon várom, hogy a picilányom is akkora legyen végre, hogy be tudjam vonni, és vele is megszerettessem, illetve a szabadidőnkben mindenféle barkácsolást csinálhassunk együtt."

Megkérdezhetem mióta vagy otthon? És ha majd eltöltöttél otthon 6 évet, kíváncsi leszek akkor is ugyanezt gondolod-e!?

Bár nem vagyunk egyformák, én már a napokat számolom visszafele, hogy mehessek melózni, és nem nem azért mert annyira unom magam itthon, vagy talán mégis, de nem unalom neveznék, mert mindig van mit csinálni, hanem egyszerűen bezárva érzem magam, nem tudok kiteljesedni. Számomra az élet többől áll mint gyereknevelés és házimunka. Hivatásom van, amit imádok és első perctől kezdve hiányzik, és akárhányszor be kellett mennem a munkahelyemre mindig megcsapott a szele, hogy hűű de jönnék már vissza!

Viszont imádom a gyerekeimet és az ő érdekükben maradtam itthon eddig, ezeket az éveket semmi nem pótolhatja, és összességében gyönyörű időszak volt, de elég volt.

Kérdező! Talán pont azért nem mennek vissza, mert tudják, amit leírtam, hogy ez az idő pótolhatatlan. És attól, hogy valaki panaszkodik, nyűglődik nem feltétlenül nyomja rá a bélyegét az otthon légkörére. Én is sokat nyűglődtem a 6 év alatt, de mindig volt valami,ami túllendített rajta és soha se a férjem, se a gyerekek nem mondták, hogy érzik rajtam, hogy valami nem kerek. Illetve most az utóbbi napokban mondta a férjem, hogy látja rajtam, hogy elég volt, de talán benne van a pakliban, hogy beadtam a papírjaimat a munkáltatómnak, hogy mennék vissza. Érzem, hogy itt a vége. :))