Számotokra szimpatikus egy olyan anyuka és barátkoznátok vele aki egyrészt csak dicsekszik másrészt vájkál az életedben?

Van egy anyuka ismerősöm, 2 gyereke van neki is, nekem is. A kérdésem lényege az lenne hogy szerintetek elképzelhető olyan hogy valakinek tökéletes az élete soha egy pici problémája, aggodalma rossz érzése nincs? Egyrészt kellemetlenül érzem magam mert nekem igenis vannak problémáim, aggodalmaim és ha beszélek róla, úgy tűnik folyton panaszkodok, pedig csak őmellette tűnik úgy. Neki minden gyereke fantasztikus, korán csinál mindent, ügyes, okos, MINDENBEN. Ha olyan szituáció van ahol fény derül arra hogy mégse tökéletes a gyereke, azt is kimagyarázza valahogy pl. a kisfia 21 hónapos és nem igazán beszél nehezen érthető amit mond, de mikor ez nyilvánvalóvá válik, egyből elmesél 3 történetet amikor mondatokban beszélt ékesszólóan a gyerek. dE EZ csak egy példa folyton hasonlítgatja az enyémeimhez az övéit. Amikor elmeséltem nagyon boldogan hogy a lányom 10 hónapos és elindult (és látta is mert találkoztunk) akkor nem azt mondja hogy de jó örülök , hanem hogy az ő lánya már 9 hónaposan ment (ezt ugye ellenőrizni nem tudom mivel már 4 éves a lánya). Tényleg értelmes, jólnevelt gyerekei vannak, ezt nem vitatom el, szoktam tőle tanácsot is kérni.

Az én életemből mindig úgy kérdezget anyagi dolgokról meg minden másról amitől úgy érzem minden találkozás után hogy kb.minden részletben jót vájkált de ő sose mond semmit magáról. Neki tökéletes a családi élete imádja szerelmes a férjébe imádja az anyósát a sógornőjét, a sógorát, ezer barátja van. Én azt hittem ezek egy része csak kitaláció, de közben meg tényleg akármerre megyünk neki mindenhol van egy ismerőse egy barátja mindenki tök kedves vele, és nem értem, mást nem zavar ez a tökéletesség ami őt körülveszi? Más ezt elképzelhetőnek tartja hogy neki sose egy problémája nincs, mindig csak mások a problémásak?