Miért kell a "sosem lesz ideális alkalom"-elgondolás miatt nélkülözésbe megszülni egy gyereket?

Furcsa azt olvasni, hogy valaki eljutott volna odáig, hogy a szülei inkább ölték volna meg, minthogy kicsúfolják az iskolában.

Én is ilyen körülmények között nőttem fel, talán még rosszabban is, és roppant hálás vagyok a szüleimnek, hogy élek. Arról nem is beszélve, hogy olyan küzdeni akarást és életerőt kaptam azáltal, hogy kiskoromban szinte csak zsíroskenyeret ettem, és 14 éves korom óta dolgozom az iskola mellett, ami által bárhol, bárkivel szemben megállom a helyem. Szemben a burokban született és nevelt volt osztálytársaimmal például. Lediplomáztam, szereztem nyelvvizsgákat, dolgozom, és keresek olyan jól, hogy bár nem veszek a gyerekemnek zsírúj rugdalózókat, és nem saját lakásban, csak albérletben lakunk, de tisztességes körülmények között tudjuk várni. (A saját lakás szerintem amúgy is túl van misztifikálva: hacsak nem KP-ra veszi meg valaki, akkor az nem saját, hanem a banké.)

Mindent összevetve: mindenki maga dönti el, mikor vállal gyereket. Nem kell mások életébe beleszólni, mert az ítélkező élete is egyik pillanatról a másikra megváltozhat.

"Furcsa azt olvasni, hogy valaki eljutott volna odáig, hogy a szülei inkább ölték volna meg, minthogy kicsúfolják az iskolában."

Furcsa számomra, hogy sokan ezt a témát mindig kihegyezik az abortuszra. Hogy most akkor öljék meg a gyereket?? Nem, nem elvetetni kell a gyereket annak, aki ennyire nyomorog, hanem védekezni, hogy ne is legyen. Szerintem. Lehet mondani, hogy drága a gumi, de a pelenka, ha nincs az anyának teje, a tápszer, a gyerekgyógyszerek stb. drágábbak ám.

Azt se nagyon tudom elfogadni, mint érvet, hogy de ha megvan mindened, akkor is fordulhat a kocka, és nélkülözhetsz. Igen, kétségtelenül így van. De azért lássuk már át, hogy ez nem ugyanaz, mint TUDATOSAN nyomorba szülni egy gyereket úgy, hogy előre tudod, hogy nem fogod tudni neki biztosítani a normál életkörülményeket. Adódhat később szar helyzet, persze, ezt nem láthatjuk előre, de annyi felelősségérzet legyen már meg az emberekben a saját gyerekük iránt, hogy legalább annyira igyekeznek biztosítani számára a normális életet, amennyire lehet, vagyis nem vállalják be úgy, hogy eleve nyomorba születik, és eleve kilátása sincs arra, hogy emberi körülmények között nőjön fel.

És nem, nem a "nehezen, de kijövünk" emberekről van szó, hanem arról, ahol nem ehet az a szerencsétlen gyerek főtt kaját, télen megfagy a lakásban, mert nem tudják fűteni stb. Nem az a baj, ha szerény körülmények közé vállalja be valaki, de mindent megtesz azért, hogy a gyerek szükségletei ki legyen elégítve (rendes kaja, meleg, tiszta, nem szakadt ruha MINIMUM), hanem az a baj, amikor már két emberre se megy ezek megteremtése, de azért még szülünk gyereket, lehetőleg mindjárt hármat, mert nekünk kell, lényegtelen, hogy megnyomorítjuk őket egy életre, egész gyerekkorukban éheznek, fáznak, kiközösítik őket, mert mindenből kimaradnak, dehát nekünk KELLETTEK gyerekek, mert jogunk van csinálni.

" életemben talán kétszer

jártam múzeumban "

Mert nem volt igényed kultúrára. Rengeteg ingyenes muzeum volt, van.