Másnak is visszatetsző, ha egy nő 35 éves kora után vállal gyereket?

Na erre írnék egy konkrét példát.

Nekem még sajnos nincs gyerekem (mert nem jött össze, a karrier sosem érdekelt), de a külsőmre mindig vigyáztam, senki nem nézett soha 38-nak, pedig annyi vagyok.

Nemrég találkoztam egy általános iskolai osztálytársnőmmel, két gyerekét nagyon fiatalon szülte, akár már nagymama is lehetne... Na szegény nő, az tényleg "le volt lakva" teljesen. A korán jött gyermekek miatt egész életében csak háztartást vezetett, a 8 általánosnál többet nem tudott elvégezni. Takarítónő, gondolhatjátok, mennyit visz haza. A férje iszik, valami szociális segélyt kap. Ebből élnek. Én két diplomát szereztem, és nem a karrier miatt, hanem mert kellett a pénz, és a munkaköröm miatt is muszáj (nem vezetői beosztásban dolgozom.)

Amikor találkoztam ezzel a csajjal, éppen az x-edik lombikkezelésem ügyében voltam a Kaáli intézetben, csak panaszkodtunk egymásnak.... Mindenkinek mást oszt le az élet, nekem babát nem adott még, neki meg örök kínlódás az élete. Na akkor azt mondtam, az én helyzetem a kedvezőbb, mert még van reményem a gyerekre, de ő, szegénykém, úgy nézett ki mint a saját nagyanyja. Én tuti fel tudom majd nevelni az enyémet, lehet, hogy "öreg" leszek mások szemében, de ez érdekel a legkevésbé, viszont nem segélyekből fogom eltartani.

Ha a kérdező úgy tette volna fel a kérdést, hogy miért választják inkább a karriert egyes nők a gyerek helyett, talán egyetértettem volna vele, így viszont nagyon bántó hangvétele van ennek az egésznek.

Tudod, hányan ácsorognak 30-40 évesen a meddőségi központokban, mert mindent (szó szerint: MINDENT!!!) megadnának azért, hogy babájuk legyen!!??

Ez egy nagyon tapintatlan, buta, ostoba kérdés, már ne is haragudj!!

41 évesen a második házasságomban szültem a második gyerekemet, aki 6 hónapos lesz. Az első 18 éves.

Nem érzem visszatetszőnek.

Nem vagyunk primitívek. Tanultak vagyunk, iskolázottak. Viszonylag jó anyagi körülmények között élünk. Szeretetben és tiszteletben. És jól nézek ki.

Nem tudom, hogy milyen lesz ha majd nagyinak néznek. De ha így lesz, remélem ez lesz a legnagyobb gondom! Kérdésedet nem érzem sértőnek. Tudom, hogy megoszlanak a vélemények. Ezzel már akkor számoltam, amikor a terhességre készültem. Mert hát mégis csak társadalomban élünk.