Anyukák! Leendő anyukák! Lányok! Asszonyok! Vajon jól gondolkozom?
Sose volt rendszeres a menstruációm. Egyszer az orvosok megállapították, hogy tele van a petefészkem éretlen petesejttel, olyanokkal amiknek már meg kellett volna érniük, csak valmiért ez nem történik meg. Igen nagy valószínűséggel azért menstruálok rendszertelenül (33-45 naposak a ciklusok, nulla rendszerrel). Azt is mondta a doki, hogy nagy valószínűséggel ilyen állapotban nem is tudnék teherbe esni. Ha gyereket akarnék, időben jelezzem, mert csak úgy nem fog menni (ezt a feltételezést alátámasztja az is, hogy világéletemben megszakítással védekeztem, ami ugye a legrizikósabb védekezési forma, de sose voltam terhes). Akkor ebben maradtunk, mivel nem akartam gyereket.
A gond az, hogy még most sem jött el az ihlet a gyerekvállalásra, de már igencsak ketyeg a biológiai órám. Valamikor majd szeretnék gyereket, de ma úgy érzem, hogy nem. Ma el tudom magam és az életemet képzelni gyerek nélkül, de mi van ha a jövőben ez nálam is (mint más nőknél) egyszercsak megváltozik és netán-tán akkor még évekig eltart a sikeresség fenti probléma miatt és lecsúszok róla?
A kérdésem az, hogy hasonló helyzetben Ti mit tennétek? 1. Engednétek az érzéseteknek és nem foglalkoznátok az . egészségügyi problémával majd lesz ami lesz a jövőben alapon, vagy 2. Félretennétek azt, hogy még nincs ihlet a gyerekvállalásra és az egészségügyi gond miatt azonnal hozzálátnátok a gyerekvállaláshoz, mondván ha előbb sikerül mint gondoltuk akkor majd megjön közbe az anyai ösztön?
33N
Szerintem, (ha bar nem vagyok ebben a cipoben) itt az idelye a baba projektnek, mert mar 33 vagy es ki tudja meg mennyi ido kell ahoz hogy sikeruljon.
Ha mar teherbe esel es tudod, hogy jon a baba akkor mar nem fogsz ketelkedni abban, hogy jol dontottel. Az anyai oszton is kialakul, mert nobol vagy, es te adsz eletet a kicsikednek.
Valószínűleg te PCO-ban szenvedsz mint megannyi meddőségi problémával küzdő nő.
Imádom hogy a nőgyógyászok ennyire leszarják ezt a problémát.
Legtöbbször ehehz a policisztás ovárium szindrómához, valamilyen kiváltó ok, valamilyen hormonális probléma tartozik:
inzulinrezisztencia, pajzsmirigy, prolaktin stb...
1. ha szeretnél majd valamikor gyermeket, egy ilyen betegség évekre is kitolhatja a fogantatást (nálam 2,5 év volt fiatal 24 éves szervezettel - ezt nem bántásból írom, csak a 20-onéves szervezet fogékonyabb a gyermeknemzésre, mint a 30, sőt 35 feletti) Ideje ezen elgondolkodni.
2.: Ha úgy döntesz nem szeretnél gyermeket, akkor se hagyd annyiba ezeket a dolgokat, durva következményei is lehetnek, akár magas vérnyomás, szapora szívverés, szívritmuszavar, amellyel háziorvoshoz fordulunk, gyógyszert ad és soha nem tudjuk meg hogy egy hormonális alapbetegség okozza. És emellett még számtalan más következménye lehet. hirtelen felszedsz mondjuk 20 kilót, kirepedezik a bőröd, hullani kezd a hajad stb..
Nem ijesztegetés, de kérlek keress fel endokrinológus szakembert, mert jogod van tudni mi zajlik a testedben!
A betegség orvosolható, nem halálos, de akkor is jó tudni róla!
Remélem tudtam segíteni
Szerintem menj el egy specialistához, tedd rendbe a szervezetedet.
Ha aztán akarsz gyereket, hajrá, de ha nem akkor élj tovább, ahogy eddig. Nem mindenkiből törnek elő az anyai ösztönök, mert gyereket szül.
Gyerek nélkül is van élet.
Köszönöm a válaszokat mindenkinek. Na ezt nem gondoltam volna, hogy ennyi segítséget kapok, ez óriási előrehaladás lesz nekem.
#3: Megfogadom a tanácsod és megnézetem magam, utánajárok, mi a probléma, az említett betegségnek is utánanézek. Igazad van abban is, hogy egy 33 éves szervezet nem úgy reagál mint egy 24. Köszönöm.
#4: Egyáltalán nem is értem, hogy ez miért nem jutott már nekem is eszembe, nagyon jó ötletet adtál, hogy tegyem renbe a testem. Aztán is ráérek eldönteni a kérdést, és tényleg van élet gyerek nélkül is :)
#6: Gratulálok és kívánom, hogy minden simán menjen! Köszönöm a kedves szavakat.
Tuti nem tudjátok mekkorát lendítettetek most rajtam! Köszönöm :)
Én pont 33 évesen szültem, de még akkor is úgy ahogy te gondolod, hogy majdcsak megjön az az ösztön. Hát meg is jött miután megszületett, és így pár év elteltével már nagyon bánom hogy miért nem előbb szültem. Ha erre az ösztönre várok lehet hogy 60 évesen is itt ülnék gyerek nélkül. Sokkal jobb lett volna évekkel előbb szülni, most a második babára várunk és nagyon nehezen jön össze, egészségesek vagyunk és mégsem, biztos már öreg vagyok (37).
Én is azt tanácsolnám, amit a itt páran, hogy lássatok hozzá, mert nem biztos ám hogy elsőre összejön és ilyenkor már nagyon ketyeg az a bizonyos óra, és az évek is sajnos.
Egy barátnőmnek is hasonló gondjai voltak mint neked, neki azt tanácsolta az orvos, hogy essen teherbe minél előbb, mert lehet később már nem lesz lehetősége. Neki elsőre össze is jött, de a második baba már nem nagyon akaródzik.
Ha a helyedben lennék, talán kezeltetném a nyavalyáimat, hátha egyszer mégis eszembe jut, hogy szeretnék babát. Ha meg mégsem lesz, legalább sikerülne rendbetenni a szervezetedet. Biztosan idő fog kelleni hozzá. És jó, ha nem akkor kell a kezeléssel bajlódni, amikor rögtönsos-ben kéne a baba. Amúgy, nézd meg, hányan szülnek majdnem 40 éves korukban, vagy felette. Nem vagy még lecsúszva semmiről.
Valamint, nekem sem volt ihletem gyerekvállalásra, amíg teherbe nem estem. Tetszettek a gyerekek, de nem gondoltam, hogy nekem való.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!