Mindenkinek mindenbe belszólnak a "tapasztalt" asszonyok a családban?
Még meg sincs a gyerek, sőt még épp csak bejelentettük de már falramászok.
Jó tudom, van a szöveg, hogy úgyse tudok dolgokat, majd, ha már meglesz. Ettől függetlenül én évek óta készültem a gyerekvállalásra, mindent elolvastam, mindennek utána jártam, eldöntöttem mindenféle dolgokat, hogy hogy szeretném, erre mindig szinte lehülyéznek.
A tököm tele van vele, hogy úgy kezelnek, mint egy tizenéves hülyét. Szinte már el sem merem mondani a véleményemet semmiről, mert úgyis megkapon, hogy nem kell az, minek az, nem úgy van az.
Mit tudom én, mondjuk mondok valamit a gátmetszésről, és akkor egyből, jaj jó az, kell az, semmiség az, mit foglalkozok én ilyenekkel. Másnap már nem is érzem majd stb. Na most már nem azért, de ha ennyire hülyének néznek, ha a saját p.csámról van szó, akkor mire számíthatok még?
Tisztára úgy érzem magam, mintha egy hülye gyerek lennék, aki mond valamit és csak lehurrogják. Legyen szó akár babakocsiról, magán/sztk kérdséről, nevelési elvekről bármiről, mindig úgy állnak hozzám, hogy hülyeségeket beszélek, minek az, még a férjem majdnem 80 éves nagyanyja is, aki utoljára 55 éve szült jobban tudja mi a jó NEKEM mint én aki épp most választok orvost, meg majd kórházat meg ilyeneket.
Másnak is ilyen idegesítőek a rokonai, ismerősei? Mit csináljak velük? Vagy csak a hormonok miatt vagyok kiakadva?
Szerintem a hormonok miatt van ez inkább. Hiszen gondolj bele, ez végül is normális "kommunikáció" emberek között. Ha valaki felhoz egy témát, mindenki hozzádobja, amit erről gondol. Pld. a gátmetszés. Én hallani sem akartam róla, mások mondták, hogy kell, mert jobb egy egyenesen vágott rövid seb, mint egy összevissza szakadó p.csa (hogy a te szavaiddal éljek). És igazuk volt.
De ezeket a dolgokat csak utólag látja az ember, előre nem. Nekem anyukám szólt bele mindig mindenbe, sokszor felháborodtam és kiosztottam, hogy ez az én gyerekem, majd én tudom... Aztán elszégyelltem magam, hisz anyu nem rossz szándékkal közeledett felém, én pedig egy vadállat módjára reagáltam rá néha. Mostmár figyelek ezekre a dolgokra, mert szentül hiszem, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Tehát ahogy én viselkedem másokkal, velem is úgy fognak viselkedni ők. Eddig bejött! :)
Türelem, elmúlik majd ez az állapot, majd a baba iránt érzett öröm amúgy is elfeledteti ezeket a rossz pillanatokat!
Valóban KITARTÁS! Nem akarlak elkeseríteni, de tényleg rosszabb lesz! Az első házasságomból született egy lányom. Vagyis: már szültem gyereket! Most a 2. házasságomba is született egy kislány. Nos! Anyósom felvilágosít mai napig, hogy mit adjak enni a gyereknek, mit adjak rá (ruha,cipő stb), hogyan kell nevelni, rá kell csapni a kezére ha a sütő közelébe megy, rá kell csapni a fenekére, ha hisztizik. Amikor még a pocakban volt, akkor is osztotta az eszet, mit hogyan kell csinálni. Mikor megszültem, (mai napig is, ha találkozunk) folyamatosan ellenőrzi a pelenkát, hogy "biztos azért nyávog a gyerek, mert szoros a hasán a pelenka)
Mikor közöltem vele, hogy a macska szokott nyávogni, úgy leordított, hogy csak lestem! Magyarul: azt hiszi(k) a lányával együtt, hogy totál hülye vagyok!
Tudom, hogy nehéz, de: PRÓBÁLD MEG, HOGY EGYIK FÜLEDEN BE, A MÁSIKON KI!!!!!!!
Könyvből sem szülni,sem gyereket nevelni NEM LEHET! Minden szülés és minden gyerek MÁS. Még a testvérek igényei sem egyformák.
Azon miért nem gondolkodtok el,hogy régen nem tudományosan nevelték a gyerekeket,mégis egészségesebbek voltak,mint a mostaniak. Nem volt annyi hisztis,kezelhetetlen gyerek sem,mint most! Az anyák nem voltak mindig hullafáradtak,akinek semmire nincs ideje a gyerek mellett!
Nem kell az idősebbek,tapasztaltabbak minden tanácsát megfogadni,de azért nem árt elgondolkodni rajtuk.
Nalunk is volt ilyen, hala Istennek nem az egesz csalad, csak egyes tagjai.
Ez szemelyiseg fuggo is, nem csak a hormonok miatt van. En sem viselem el, ha tudatlannak titulalnak (nem direkt kimondva, hanem pl ugy, hogy folyamatosan hulyesegnek titulaljak a velemenyemet).
Es en nem tettem soha extrem kijelenteseket, itt nem arrol volt szo, hogy gyermek nelkul mar hatalmas nevelesi elveim voltak es gyokeresen kijelentettem, hogy nalunk hogy lesz, mint lesz, hanem pl feljott a tema arrol, hogy az ujszulotteknek milyen homerseklet jo. En elmondtam, hogy ma mar azt mondjak, hogy eleg a 20 fok koruli. Akkor tuti lehurrogtak, hogy ez hulyeseg, ok 30 fokban tartottak a babat, mindenkinek folyt a bugyijan is a viz, a gyerek meg meg polyaban volt es ugy is hideg volt a keze. Erre ha azt mondtam, hogy elvileg a hideg kez nem azt jelenti az ujszulottnel, hogy fazik, hanem azt, hogy siman nem az igazi meg a verkeringese, akkor kirogogtek es kijelentettek, hogy az en gyermekem tuti mindig beteg lesz, ha megfagyasztom.
En majdnem agyverzest kaptam egy-egy ilyen resz utan.
Vegul ugy oldottam meg, hogy kiszurtem kivel nem szabad ilyesmirol beszelgetni es nem is dobtam fel temat. Feleslegesen ne idegesitsuk fel egymast.
Ez a modszer bejott.
Ugyis en voltam a picivel, pontosabban a ferjemmel egyutt birkoztunk meg az elso ket hettel, nem kertem bekoltozos segitseget norokontol. Mire jott pl anyosom es nalunk aludt, addigra annyit latott, hogy a 4 hetes babam vigan atalussza az ejszakat 20 fokban sapka nelkul halozsakban es nincs megfazva. Utana nem zaklattak tobbet.
A gatmetszes nalunk is tema volt. Ahol en szultem, ott alap a gatvedelem, a metszes beavatkozasnak szamit, akkor metszenek, ha fontos a repedes elkerulese miatt. De nem automatikusan.
Nekem ezzel kapcsolatban nem voltak elveim, ugy gondoltam, hogy majd kiderult. Friss anyuka ismerosom meg szinte magabol kikelve orditott velem, hogy nehogy meg merjem engedni a gatvedelmet, mert hatkozepig fogok szakadni. Ugy csinalt kb, mintha az en dontesem lenne, pedig nem az enyem volt, hanem az orvose. Tobbet nem is beszeltem errol elotte. Se mas elott.
Vegul jol meglepodott, mert tenyleg gatvedelemmel probalkoztak alapbol, a szuleszno nagyon ugyes volt, en is eszemnel voltam es kozremukodtem jol a kitolasok erosseget illetoen es igy tortent, hogy a kozel 4 kg-os, 36 cm-es fejkorfogatu fiam vigan kibujt gatvedelemmel, egy picit sem repedtem. Azutan hallgattam, hogy majd jol meg fogok lepodni, hogy milyen tag maradtam. Hat, nem maradtam tag. Azota mar lett meg egy gyermekem szinten gatvedelemmel es meg igy sem vagyok tag.
Szoval en a helyedben inkabb nem is mennek bele a vitaba, pontosabban nem adnek ra lehetoseget, hogy vitazzanak. Akivel nem lehet kulturaltan beszelgetni errol a temarol, azzal beszelgess masrol. Annyit nem er a dolog, hogy felidegesitsetek egymast.
Majd maximum beszelgettek rola utolag, akkor mar o is latni fogja, hogy nem mondtal hulyesegeket, meg esetleg te is latni fogod, hogy mik azok a dolgok, amikben tevedtel es a gyakorlat nem ugy mukodik, ahogyan az elmelet.
Nem kell veresen komolyan venni a dolgokat,meghallgatod es kesz.Amugy nagyon korainak tartom azt hogy gyereknevelesrol beszelgetsz,persze hogy lehulyeznek,nem kell errol beszelni es kesz.Ez a sok konyvet elolvastam kb olyan mint mikor egy no sok szulest vegignez,szulestorteneteket olvas szulesfelkeszitore jar es ugy erzi mindent tud rola,hat baromira nem,mert abban a helyzetben senki nem tudja elore hogyan viseli az egeszet,vannak dolgok amire nem tudsz felkeszulni,ilyen a gyerekneveles is,majd ahogy helyzet hozza.
A dokivalsztas meg korhazvalasztas az meg a te ugyed,abba kar belemenni,hagyd rajuk es kesz.
Naná, hogy mindenbe beleszólnak:) és ha meglesz a baba, úgy fél éves koráig lesz egy még erősebb hullám.
Az én kisfiam most egy éves, már elmondhatom, hogy békén hagynak minket. Voltak azért vicces dolgaik, a terhesség alatt az volt a mániájuk, hogy fogadjam meg az ismerősüket szülésznőnek (ja, hogy utána részletesen beszámoljon mindenről anyósnak) Mikor megvolt a baba, állandóan faggattak, hogy akkor kint altatom a babakocsiban, ugye?(ezt az a sógornőm kérdezte, akinek a 3 éves gyereke nappal még babakocsiban!!! aludt) 4 hónaposan: miért nem adok neki csirkemájat? Kisebb korában állandóan le akarták rakni a földre, aztán mikor 9-10 hónapos volt, és mindenhova mászott, valaki állandóan fogni akarta.
És amúgy mivel nálam csak egy gyerek van, sosem érhetek fel a bölcsességben velük:)
Készülj fel, csak rosszabb lesz.
Ettől én is kitudok akadni amikor tanácsokkal halmoznak el, de nem foglalkozok vele csak akkor szólok vissza, ha nagyon kiakasztanak valamivel, meghallgatom és úgy csinálom ahogy én jónak látom. Az jó dolog, hogy évek óta készülsz stb., de hidd el erre nem lehet felkészülni könyvekből stb. Persze jó, hogy utána nézel dolgoknak én is ezt tettem!!!
6 hónapos kislányom
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!