Kegyetlen kérdés, de miért nem lehet ebbe beletörődni?

Szerintem több kérdést feszegetsz egyszerre.

Pl. a hőmérőzést nem keverném össze a lombikprogrammal, mert az egyik a természetes jobb megismerésével törekszik hamarabbi gyermekáldásra, a másik meg művi úton.

Aztán akkor feltehetnénk azt a kérdést is, hogy minek gyógyítjuk egyáltalán a betegségeket, nem lehet, hogy akkor kéne meghalni, amikor a "sors" akarja? És hát így szép lassan az egész civilizációt vissza lehetne göngyölni az ősrobbanásig vagy Ádámig és Éváig, kinek mi tetszik jobban...

Nehéz megtalálni életünk célját. Akinek van valamilyen hivatása/hobbija, amiben ki tud teljesedni, az valószínűleg könnyebben el tudja fogadni, hogy nincs/nem lehet gyermeke. Aki maximálisan csak erre vágyik, annak nehezebb dolga van.

Én "csak" empatikusan tudok gondolkozni ebben a kérdésben, mert Istennek hála három gyermekünk hamar és könnyen megfogant ajándékok. Viszont van több olyan viszonylag közeli házaspár ismerősöm, akiknek nincs/nem lehet (vagy még nincs x év után?) gyereke. Szóval tudok egy s mást a vívódásaikról, nagyon kemény harcnak gondolom ezt, ami egyáltalán nem könnyű. És fel kell valahogy dolgozni.

Egyikük 8 év után két (félidőben megszakadt lombik baba után) örökbefogadott két gyermeket, azóta nagyon boldogok. De el kellett jutniuk eddig.

Én a magam részére nem tartanám járhatónak a mesterséges utat, beszélgettünk is erről a férjemmel, amikor még nem voltak gyerekeink, hogy mit csinálunk, ha esetleg nem jön össze, mert hát ez benne van a pakliban.

Viszont maximálisan megértem azokat is, akik "mindent megpróbálnak".

Sajnos épp a közeli házaspár az, akik beszámoltak arról, hogy a "művi út" milyen testi és lelki megpróbáltatásokkal jár, és hogy nem is minden kapcsolat bírja ezt ki, szóval nem egyértelmű tényleg, hogy mi a "helyes", de ebben az adott párnak kell dönteni.

Kíváncsi lennék, hogy Te személyesen hogyan kapcsolódsz ehhez, van-e már gyermeked?

Én nem így gondolom. Fejlődik az orvostudomány, és igenis ki kell használni, ha valakinek csak mesterséges úton lehet gyermeke.

Ilyen elvek alapján, mint a tiéd, akkor gyógyszert se szedjünk, bízzunk magunkat a természetre mint ezelőtt nagyanyáink, dédanyáink, .....

Én személy szerint örülök a fejlődésnek, bár gyermekeim természetes úton fogantak.

Ezzel az erővel mindent a természetre kéne hagyni. A férjem azért nem ismerte a nagymamáját, mert az a negyedik gyermeke szülése után meghalt. Na de ez az élet rendje. Csak szekér volt, nem lehetett eljutni a kórházba. Így ott maradt az apa három kicsi és egy újszülött gyermekkel. Az újszülött sorsa megpecsételődött. Örökbe adták. A legnagyobb lányka meg nevelte a kisebbeket, nem tanulhatott, nem lehetett gyerek igazán. Hogy jön ide? Ha elutasítjuk a művi dolgokat, mint a lombikprogram akkor utasítsuk el a többit is. Mert a természet tudja a dolgát. Na meg ha elutasítjuk a lombikot, utasítsuk el az abortuszt és a fogamzásgátlást is. Bízzuk a természetre.

Én úgy gondolom, hogy jó dolog ma már, hogy azon nők közül sokan megismerhetik a várandósság örömét, akik természetes úton nem fogannának meg. Mint ahogyan jó dolog a penicillin a C vitamin és egy csomó modern dolog. Én az abortuszt annyira nem szeretem(de nem ellenzem)mert elvesz és nem ad, de ennek is meg van az oka. Szóval haladunk. Ami meg jó a haladásban annak tudjunk örülni. Mondom ezt úgy, hogy négy könnyen fogant gyermekem van. Imádtam várandósnak lenni és én minden gyermeket akaró nőnek megadnám, hogy átélhesse.

S ha a párnak nem lehet lombik program által sem gyermeke, akkor megemelem a kalapomat és meghajlok előttük.

Nagyon sok minden fogalmazódott meg bennem, mióta elolvastam a kérdésed. Az első 5 perc messze nem szalonképes, úgyhogy csak az utána lévőket írom le.

Először is köszönöm, hogy a gyerekeim halálát kívántad, mérhetetlenül jól esik. Mindkettőt császárral szültem, tejem is csak néhány hétig volt, ráadásul a kicsi lombikos baba. Majd elmesélem nekik, hogy van itt egy kedves néni/bácsi (remélem az utóbbi, de legalábbis abban bízom, hogy ha nő vagy is, nincs gyermeked még), aki szerint rohadtul nem kéne élniük. Egy érzéketlen, gyermekek halálát kívánó, megkeseredett ember vagy, csak szánni tudlak.

Másodszor: Remélem semmilyen gyógyszert, semmilyen modern kori orvosi segítséget nem veszel igénybe. Vagy te különb vagy, neked megjárnak a természetellenes izék, csak a gyerekek dögöljenek halomra, ha esetleg nem megy minden rendben? Nem kell a duma, az első náthába belehaltál volna, ha nem veszel igénybe orvosi segítséget. Hol itt a természetes szelekció?

Harmadszor: Tudod hánynom kell az olyan emberektől, akiknek valami (esetünkben a teherbeesés) könnyen sikerül, és lenézik, megszólják azokat, akiknek esetleg nem. Lehet járni az én cipőmben, lehet végigcsinálni azt, amit mi végigcsináltunk a férjemmel. Könnyű összefeküdni, aztán a világra szülni ész nélkül a gyerekeket, akiket gyesből nevelnek úgy, ahogy. Aztán meg okoskodni, hogy természetes szelekció így, meg természetes szelekció úgy.

Én igenis büszke vagyok arra, hogy a férjemmel egymás kezét fogva, mindent megtettünk azért, hogy lehessen még egy gyermekünk, és most kapaszkodj meg, ha minden jól megy, lesz harmadik is, és ő is lombikos baba lesz majd, mert nekünk már másképp nem lehet gyerekünk. Igenis büszke vagyok magunkra, hogy végigcsináltuk, hogy egészséges, időre született, kedves, vidám, gyönyörű gyerekeket nevelhetünk, jómódban, boldogan.

Egyet azért mondj meg nekem: Miért fáj neked az, hogy van lombikprogram, van terhesvitamin, vannak orvosi vizsgálatok, amikkel megelőzhetőek a tragédiák? Jólesik más nyomora felett tort ülnöd? Attól érzed jobban magad, ha egy csomó baba betegen, vagy meg sem születik? Nem kívánok neked ilyet, mert nem szerencsétlen gyerek tehet arról, hogy az anyja/apja egyszerű, mint a faék, de remélem a sors valahogy megbüntet majd az ilyenfajta nézeteidért. Szégyelld magad, megkeseredett, rosszindulatú, és ostoba ember vagy.

Szerintem a kérdező egyikőtök gyerekének a halálát sem kívánta. Nem tudom, ti mit olvastatok.

A lombikos anyuka (pont ő írta ezt a halál kívánós dolgot) szerencsés, hogy összejött nekik, példás az összetartásuk a férjével. Az égvilágon senki nem bántja szerintem.

Én értem miről beszél a kérdező, mire gondol.

Én azt gondolom, hogy mindennek oka van. Annak is, ha vkinek nem lehet gyereke, annak is, ha vki rákos lesz, tüdőgyulladása lesz, stb. Természetesen nem a középkorban élünk, vannak gyógyszerek, meg ezer más dolog, amitől nem kell meghalni egy egyszerű tüdőgyulladásban, az emberek nem 25 évig élnek, lehet babája annak is, aki természetesen nem eshet teherbe. Ezeket a segítségeket ki kell használni. Az élet, az anyaság egy kincs.

Ám lehet hátulütője is a dolognak... Ha egy idő előtt született baba fogyatékos lesz, 0-ás szellemi/ esetleg testi szinten kell leélnie az életét, az miért jó? Neki nem kellett vna megszületnie, vagy inkább életben maradnia, mert neki sem jó, ha élete végéig pelenkázni kell, nem képes kommunikálni, egy 2 hónapos baba szintjén van, stb.

Ilyen esetben igen, a természet tette volna a dolgát.

De nagyon sok baba van, akik koraszülöttek, betegek és segítenek rajtuk, teljes értékű életet tudnak élni. Ilyenkor a természet k.apja be.

Ismerek lombikos párt, akiknek autista a gyerekük. Nem is egyet. Kettőt.

Ez nagyon nehéz dolog...

Nem bántva lett itt az égvilágon senki szerintem. Mindkét felén el lehet gondolkodni a dolognak.