Ha következetesen nem engedek a hisztinek könyörgésnek ordításnak akkor kegyetlen szülő vagyok, ha meg hisztizve visít valaki gyereke akkor meg félre van nevelve?
2 és 5 éveseim vannak. Bármi dologban követelőznek hisztiznek vagy balhéznak következetesen nem engedek nekik, emiatt jól beszólnak néhányan hogy szegény gyerekem, meg még a családban is van aki kiakad ezen. (példák: boltban édesség vásárlása, 100ft-ossal működő állatkáról való le nem szállás holott megbeszéljük mikor ülhetnek rá, szaladgálás, törékeny dolgok emelgetése, autók között szaladgálás más és egymás bántalmazása). Ezek értelemszerűen házon kívül történő dolgok így mások jelenlétében zajlanak. A nagyobbam már nagyon szépen ért a szóból, a kisebbem még csak most tanulja ezeket a szabályokat így ugye ő jóval többször próbálkozik be még egy kis visítással a pénztárnál vagy a játszón.
Ha engedek neki egyszer is csak annál rosszabb lesz legközelebb.
Mégis kapom a beszólásokat néha meg a tekinteteket hogy hát szegénykének miért nem veszem meg ezt vagy azt. Nem értem az embereket, nem fogják fel hogy addig hogy meg legyen nevelve egy gyerek VEZET valamiféle út is ami hisztivel van kikövezve? Eleve 100% jó gyerek nincsen nem? Mit gondoltok erről? Más is csinálja így?
válasza:Hát ez a fura hogy barátnőm is mondja múltkor hogy hogy bírom ki hogy sose engedek nekik. Na de hiába magyaráztam hogy ez nem olyan dolog hogy pl. adok e még egy szelet kenyeret hanem olyanok amiknél muszáj határt szabnom.
Alkudozni is lehet velem, de csak ha szabályokat betartva tehát pl. a fiam könyörög hogy maradjunk még a játszón akkor megmondom neki hogy maradhatunk de akkor este csak 1 rövid mese fog beleférni. Ő eldöntheti hogy akkor melyiket választja. De aztán este ha könyörög a következő meséért akkor muszáj emlékeztetnem a megállapodásunkra. Hiszen akkor minden más esetben is fittyet hány majd arra amit megbeszéltünk, nem??? Vagy én gondolom rosszul?
válasza:Nálunk dettó ugyanez van és én/mi is így gondolkodunk.
Volt olyan régebben,hogy a "boltban szállt el" az agya.Vele pakoltattam vissza azt a pár terméket,amit beraktunk a boltban, és igaz bőgve/hisztizve(ő)kijöttünk a boltból.Aztán amikor lenyugodott,átkaroltam és megbeszéltük.A boltban már nem igazán van hiszti és ált.1 dolgot kaphat amit szeretne,úgy ítélem,hogy belefér az elképzelésembe.Többször próbálkozik itthon...Ez van.Ha azt mondom nem,az nem.Max. kompromisszumot kötünk,mivel úgy gondolom,hogy néha neki is kell "győznie",ha "mindent " megtiltok,az sem jó.Meg kell tanulnia,hogy bizonyos dolgoknak "ára" van.
válasza: válasza: válasza: válasza:Így van, semmi sem jó! :)
Bár akkor nekem mázlim van, mert már többször is "beszóltak" vadidegenek (főleg nénik), hogy milyen kedvesen, de határozottan beszélek a fiaimmal. Pl. a múltkor álltunk ki a kapun a kocsival és közben mondtam nekik, hogy még1x nem ülhetnek egyedül a kocsiba, mert tiszta retek és morzsa lett belül minden, eltekergették a gombokat stb, és mivel céges autóról van szó, értsék meg, hogy nem játék, nem a miénk, tehát vigyázni kell rá.
Pont jött a szomszéd néni és mondta, hogy milyen jó, hogy ilyen határozott vagyok, mert szerinte az a baj a mai világban, hogy nagyon engedékenyek a szülők és a gyerekek a fejükre nőnek emiatt.
Köszönöm de jó hogy más is így gondolja. Nekem azt is mondták már így félig mosolyogva hogy hogy van szívem így beszélni velük, meg nem megvenni ha megtehetném és hogy 2 éves nem érti még mit akarok...
Hát én ebben meg nem hiszek. Ha nem határozott (nem kemény!! de határozott) hangon mondom nekik amikor olyan a helyzet akkor azt hiszik csak viccelődök. Pl. sógornőm úgy figyelmezteti a gyerekét hogy ugyanolyan kedveskedve gügyörészve beszél hozzá mint ahogy mesét olvas pl.
És lehet hogy a legnagyobbamnak 2 évesen még nem voltak ilyen határok-szabályok, mert kicsinek ítéltem meg, de most már hogy van a nagyobb meg a kisebb nem lehet kivételezni.
válasza:Én egyetértek veled, kedves kérdező, de mellékes elszólásaidban már nem. Engedd meg, hogy korrigáljalak. :)
Minden gyerek valójában 100%-an jó, 4 éves kor alatt. :) mivel képtelenek tudatosan cselekedni. Ezért is olvasom szomorúan, amikor sokan -mint pl. te- úgy fogalmaznak, hogy a KISgyermek "bepróbálkozik". A "bepróbálkozás" tudatosságot feltételez, holott 4 év alatt egyetlen gyermek se az, és még a 4. életév során is csak elvétve jellemző!
Az utóbbit a gyermekpszichológia is, és saját tapasztalataim is alátámasztják, persze aki ettől ellentétest vetít a gyermekre, azt váltig hiszi, hogy tudatos a 4 év alatti gyermek.
Összetéveszted azon attitűddel, amely 4-5 éves korban jelenik meg először: akkor jelenik meg a TUDATOS manipuláció. Persze egy csecsemő is manipulálja a szüleit (megtanulja, hogy ha éhes, sír, stb), de kizárólag ösztönösen teszi, ahogyan pl. minden 3 éves gyermek is!! :) Ismétlem: még négy éve korban is épp csak kezd megjelenni a tudatosság, bár kb 1 éves kortól kezd megjelenni az éntudat, de ez nagyon lassú, fokozatos folyamat.
A kérdésed kiinduló vonatkozásával viszont egyetértek.
Köszönöm figyelmed. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!