Férjem nem akar több gyereket, én még szeretnék egyet. Borzalmas érzés. Már egy ideje megbeszéltük, de nem tudok beletörődni. Hogy lehetne, hogy megértsem én is, hogy nem lehet több gyerek? Hogy elfogadja a lelkem?

Hááát, ahogy írod is: nem felhőtlen a kapcsolat. Most gondolj bele abba, hogy ha reménykedsz és mondjuk sikerül is a baba, az mit váltana ki a férjedből? Beszéltetek arról, hogy miért nem akarja?

Normális, hogy szeretnél még, de ezt ne erőltetsd rá, ne követeld ki, mert abból semmi jó nem sül ki. Szerintem ez még nem szabadna, hogy ok legyen az irányába, hogy tönkremenjen a kapcsolatotok. Úgy értem, most képes lennél elhidegülni a férjedtől azért, mert nem akart egy 3. babát? Ha igen, akkor már megromlott a kapcsolat, és egy újabb gyerkőc sem javít a helyzeten.

Szerintem az a lényeg, hogy van 2 egészséges, édes gyereketek, próbáld elnyomni magadban, ha a férjed tényleg így elhatárolódik ettől.

Az én nagymamám is pontosan így érzett, és ez volt a felállás is (a férje nem szeretett volna többet). A második gyerek születése után 8 évvel a szomszéd kisgyerek miatt elgondolkodott, hogy szeretne megint kisbabát. Végül sikerült teherbe esnie és megszületett a harmadik is. Nem lett negatív következmény.

Ez csak egy példa volt. Ha vágyik az ember valamire, azt nagyon nehéz lehet "kitörölni". Beszéljetek egymással, mondd el ezt neki is!

Szerintem az sem vezet semmire, ha elnyomja magában a vágyat.

Amikor majd kifut az időből, és akkor sem sikerül beletörődnie, örökké a férjét fogja hibáztatni.

Ha nem közös a jövőkép, akkor ott baj van. Én is az okok felderítésével kezdeném, hogy a férjed miért nem akarja?

Fontos a kor is, mert ha még fiatalok vagytok és van időtök, akkor később még változhat a vélemény.

MIndegyik gyerekem megszületése után szinte azonnal éreztem ezt, amit írsz: kitörölhetetelen vágyat egy újabb baba iránt. Nálunk is eleinte eléggé tiltakozott a férjem, én pedig csak azzal tudtam érvelmi, hogy nem tudom miért, de nagyon szeretném, és hogy biztos vagyok benne, hogy eljön az az idó, az a pont, amikor abban leszek biztos, hogy nem szeretnék több babát, itt meg tudok állni. Elhitte nekem a férjem, és fontos volt Neki, hogy boldogok legyünk, így születtek sorban a gyerekek. Most 5 hetes a legkisebb, és tényleg eljött az a határ, hogy meg tudok elégedn a mostani létszámmal.

Szerintem egy kapcsolatban, ha valamelyik fél nagyon szeretne valamit, akkor azt nem elnyomni kell, hanem megbeszélni, és annak a félnek, akinek kevesebb törést okoz, annak kell engednie.

Utolsó vagyok. Így van, ez a megoldás, az őszinte beszéd. Nekem is nagyon régivágású, amolyan "amit mondtam megmondtam" típusú ember a férjem, mégis engedett nekem. És most persze már ő sem bánja (6 kisgyerekünk van, Ő már 3. - at sem akart, képzelheted)

Én is úgy voltam, mint Te. Annyira haragudtam magamban Rá, hogy már nem tudtam nem éreztetni Vele, de nagyon biztos voltam abban, hogy soha nem fogok kilábalni abból, ha megerőszakolom magam, ha elnyomok magamban valamit, amire végyom. Persze, ez 2 ember döntése kell, hogy legyen, de szerintem annak könnyebb engednie, akinek kevesebb lelki törést okoz, és ez esetben a gyerek vállalása az, amit könnyebben fel lehet dolgozni, a nem vállalsa, az elutasítása mély sebeket hagyna.

És ha a férjének is van egy álma, ami még nem valósult meg, és akkor ő is önző, mert csak álmodozik?

Szerintem nem biztos, hogy a férfi ilyen esetben a hibás..