Titeket mennyire zavart, amikor a baba születése után állandóan azzal jöttek, kire hasonlít a gyerek? Belül milyen érzés volt, amikor kívülállók a párod családja, ismerősök -főleg nők, az apjához hasonlították?

A mi fiunk szerintem egyikünkre sem hasonlít, én legalábbis nem látom.

Az ő rokonai váltig állították, hogy tiszta férjem, az enyéim, meg hogy én...

Egyébként zavart.

Hááát.... az én lányom egy az egyben apjára ütött.

Csak az orrát örökölte tőlem, hálistennek :)

Szóval mindenki ezzel volt elfoglalva, de mivel az apja családja totál nárcisztikus önimádó banda, így még rám voltak büszkék, hogy micsoda csodálatosságot készítettem :)

Szerintem ha rám ütött volna, akkor nem lenne rá ilyen büszke, így viszont tök aranyos, mert viszi mindenhová, és el van szállva rendesen, nekem meg jól jön egy kis pihenő, szóval jól van ez így :)

Volt aki megsajnált kicsit, és azzal nyugtatott, hogy talán az arcberendezése kicsit az enyém, az orrán kívül, ez nagyon vicces volt :)

Ha zavar ez a dolog, akkor mondjad, hogy persze, tiszta apja, ugye milyen gyönyörű?

És akkor gyorsan befejezik a témázást.

Az én családom is ezt csinálja (szerintük tiszta én vagyok, páromat nem említik),az ő családja is ugyanezt csinálja, pedig nagyon vegyes :) nem hiszem el, hogy nem látják.

Ami viszont jobban zavar, hogy a párom is ezt csinálja. (Mármint, hogy mindenben rá hasonlít. Még abban is amiben tökre nem)

Szia!

Nálunk 32. hétig fiút mondtak...,és mikor közölték h mégis lány én onnantól kórházban voltam,majdnem végig:( szóval nem igazán tudtuk jól megbeszélni! A párom nagyon fiút akart!

Mikor megszületett, az első mondatom a szülőszobán mikor már láttam az arcát, h édesapa, Ő a TE lányod!Mintha tükörbe nézne olyanok!Mint két tojás! :)

Én nagyon nagyon örültem!

Emlékszem míg kórházban voltunk, én mindig mondtam a páromnak, mennyire rá hasonlít...milyen szép...

Ő meg itthon mondta,h nem akarta mondani Ő is nehogy rosszul essen!Mondtam neki, hogy nekem is van szemem és látom h nagyon hasonlítanak,és higgye el én ennek nagyon örülök! :) A szülinapojuk között 2 nap van!

A kicsi lányunk (ugye fiút akartunk, van két leányzónk:) ) szintén tiszta apja! A nővérével is olyanok mint az ikrek csak van köztük két év, és a kicsinek barna szeme van!

Én személy szerint örülök,h tiszta apja mindkét lányom! :)

èn csak akkor jegyzem meg ha annyira hasonlít az egyik félre. Ha nem hasonlít senkire sem még igazán akkor nem mondok semmit sem, észre sem veszem igazán.

nekem jó a kapcsolatom anyósékkal, szinte barátnök vagyunk, de ez nekem sem tetszett.

elsö lányunk nem a legszebb baba volt. Túl nagy kerek fej, elég tömzsi is volt, de én sem mondtam volna annak a formás babának. De teljesen férjem volt. Föleg azért, mert én barna hajú barna szemü vagyok, férjem meg tejfölszöke, kékszemü. az egész családja szöke, szinte nincs is már náluk. A kislányom is tiszta szöke volt. A férjem egyik nagymamájára hasonlít nagyon, azóta beszereztem képeket is (meglepö de tudtak adni gyerekkori képeket róla) és teljesen ö a kislányom. Na de a férjem családja mindig azt mondta, hogy nem. Ah nem is hasonlít a férjemre egy kicsit sem, és ez inkább mi vagyunk. Ezen meglepödtem, mert teljesen férjem családja ez még nekem is feltünt. Ès én ennek nagyon örültem, csak nekem az fájt hogy mintha nem túl formás gyerek és már enyóséknak nem is kell.

Aztán megszületett második babánk, aki nagy sötétbarna hajjal született, és van rólam egy újszülött kép, teljesen olyan. Az egyik dédinek azt adtuk oda, és azt hitte a lányomról készült a kép. (ott ült a lányom mellett éppen, ès szuper láta´sa van)

Ja és a második lányom az a tipikus nagyon formás nagyon szép baba. na anyósom és apósom rögtön keresgetni kezdtek képeket, hogy ez inkább a férjemre hasonlít és pont olyan mint a férjem. (még a férjem öccse is mondta, hogy kicsit sem hasonlít rájuk)

most már nem tagadják, hogy hasonlít rájuk elsö lányom, de ennek lehet az is az oka, hogy ahogy nött és kislányosodott egy igen szép és formás igazi kislány lett. annyira hogy sokan azt mondják olyan mint egy fésülös játékbaba.

szóval engem is idegesít, föleg ha hüleséget mondanak.

Jajj, dehogynem!

A kislányunknak gyönyörű kerek pofija, pisze orra volt. Erre a férjem családja azt hajtotta, hogy tiszta apja a gyerek. Ja, mondom, szerintem is, főleg, hogy a férjemnek ovális volt a feje. Összehasonlítottuk hármunk fényképét, és kísértetiesen rám hasonlít a lányunk. Persze ez nem lényeg, tiszta olyan mint a sógornőm, mint a férjem nagybátyja, mint a sokadik rokon, de már több mint egy éve nem hallottuk, hogy akár rám, akár az apjára hasonlítana... Pedig mind a kettőnknek loknis haja van/volt, a lányunknak is az. De egyszer sem hallottuk, hogy olyan a haja mint nektek. Á, nem! Olyan mint az X. rokoné... :S

Mostmár nem zavar, röhögök rajta. Mi tudjuk, hogy kire és miben hasonlít. Ennyi. :)