Ez most butaság a részemről? Anyósomra azért nem hagyom szívesen a gyerekem, mert nem érdekli, mit kérek tőle, a napirendünket leszarja, és állandóan a kezében a gyerek.

Nem irígyellek! Én lehet, hogy inkább egy bébiszittert fogadnék, ha szükségem lenne valakire, hogy vigyázzon a babámra.

De hogy lehet ilyen a mama? Nem zavarja, hogy nála többet sír az unokája?

Nálunk 4 hósan fogta meg először, de már 2 hósan nagyon akarta, csak én nem. Mondanom sem kell, hogy 3 percig volt csak fontos, aztán letette, hogy fáj tőle a dereka. Szóval mi nem hiszem, hogy bármikor számíthatunk rájuk ezek után. Sétálni sem szeret a mama 50m után vissza kellett fordulni. Kvázi semmi sem jó a mamának, ami a 4 hós babámnak megszokott. Én nem is gondolkozom ezek után, hogy ők vigyázzanak rá. Ha nagyobb lesz, még fárasztóbb lesz vigyázni rá, ha majd mászni, járni fog.

Az én anyósom is ilyen. Egyszer hivatalos ügyben volt dolgom az önkormányzatnál. Megkértem, hogy jöjjön és vigyázzon a babára. (3 hós volt ekkor) Babakocsiban volt a kicsike, épp alvás előtt. Megbeszéltük, hogy az udvarban, árnyékban tologatja, erre a tudtom nélkül elvitte a rokonokhoz a legnagyobb melegben ital nélkül! Üvöltött a gyerek egészen hazafelé. A szomszédok szóltak nekem telefonon, hogy mi van, jöjjek azonnal.

De amúgy meg azért nem bízom rá, mert figyelmetlen és nem a gyereken van szeme. Kevergeti a forró olajban sülő krumplit és a gyerek közben az ölében van! Na ez is egyszer fordulhatott elő!

Úgy hintáztatja, hogy távol áll tőle és lökdösi. (11 hós)

Befejeztük, nálunk őrá nincs rábízva...

Elmondom miért van ez.Nekem még nincs, de olyan sokszor vagyok itt és olyan sokat vagyok gyerektársaságban,hogy képben vagyok az ilyen témában is.

Az ok egyszerű...kinőtte-elfelejtette mit kell tennie a babáknak,pontosabban mi jó ha van nekik,mit kell velük csinálni stb....ugyanez van a gyermekteleneknél is.

Csak egy jó példa. Barátnőm 18 évesen lett anya, én ugyanannyi voltam mint ő, fin.gom nem volt a gyerekekről.Volt,hogy egy 3 hónapos gyereket simán úgy fogtam meg,hogy talpalt, volt,hogy simán felébresztettem, ha bementem hozzá...én voltam kiakadva magamtól nem barátnőm, de 4 év alatt nagyon belejöttem(azóta van még egy kislánya), olyannyira,hogy ha nálam van és hisztizik nem megy az entyempentyem, hanem következetes vagyok én is vele.

Na nektek is ezt kellene gyakorolni, de először a te felügyeleted mellett...:)mindig menj vele, ha valamit nem úgy csinál ahogy te akarod, akkor mond meg és mutasd meg neki hogy kell...rágd a szájába 1000000x,hogy ne kapja ki, ne ébressze fel, mert kicsi és szüksége van az alvásra,nyugalomra, lehet azt a gyereket aludva is nézni...!!!

Hidd el meg fogja érteni egy idő után, a reklámoknál is így van...az első 10 alkalommal azt sem tudod mi az, de 11szerre megérted:)

:S Nalunk is ez a helyzet.

De mi szerencsere kulfoldon lakunk, igy nem tudja terrorizalni!

MAr 7 hetesen csokinyulat akart a lanyomnak adni meg tehentejet.

Mondta, ha elmegyek boltba ugy is megeteti/megitatja Vele.

1 hetig csak veszekedtunk :S

21:27-nek, ez nagyon gáz!!!

Meg lehet próbálni beszélni vele, bár nem tudom mennyi idős. Én azt vettem észre, hogy elég makacsok tudnak lenni a mamák, ahogy telik rajtuk az idő. És hát ők tudják legjobban, hogy mire van szüksége az unokájuknak, elvégre már ők is felneveltek legalább 1 gyereket és az élettapasztalatukról nem is beszélve.