Mikor megszületett a második babád, mi volt ami nehézséget okozott a két gyerek ellátásával kapcsolatban?

Nálunk 23 hónap van. NEkem a legelején volt segítségem, és fürdetésre nagyjából mindig haza ér a férjem. Néha van, hogy 3 napra el kell utaznia, de talán a legelején épp nem volt.

Nekem az volt az elvem (és be is jött), hogy a nagy gyerek igényeit kell kielégítenem, és a kicsi majd alkalmazkodik hozzá.

Szoptattam, így nem volt olyan nehéz, azt lehetett ide-oda tologatni.

Tulajdonképpen a legeleje könnyebb volt, mint egy picivel később, amikor a pici igényei is növekszenek, már nem csak szik-alszik. Igazán nehéz olyan 10 hónapos korában lett a picinek, aztán a kicsi másfél éves korától már nagyon szeretnek együtt játszani, és újra jó, sőt egyre jobb és jobb. :o)

(Én a harmadik miatt izgulok, aki fél év múlva érkezik. :o)

A fürdetés amúgy nem gáz: amikor egyedül kellett csinálnom, én úgy csináltam, hogy a nagyot fürdettem, addig a pici babahordozóban velünk a fürdőben, utána a nagyot fektettem, és a picit csak ezután fürdetem meg.

Ha ketten voltunk apával, akkor ő egymás után megfürdette őket, és a pici kb. fél éves korától őt is a nagy kádban mártogatta meg, úgy hogy a nagy benne ült. Nagyon élvezték!

Nálunk 20 hónap van a 2 gyerek közt. Nem akarlak megijeszteni, de nekem nagyon nehéz volt. A férjem este 10-re ért haza, és sokszor még hétvégén is dolgozott, segítségem nem volt.

A fürdetéstől féltem a legjobban, de az volt a legkevesebb. Én egyszerre fürdettem őket, amíg a nagy a nagykádban pancsikolt, a kicsit gyorsan megfürdettem a kiskádban. Mikortól már tud ülni együtt fürdenek a nagykádban. Sokan több órás különbséggel fürdetik a gyerekeket, én ezt soha nem értettem, szerintem ez így a legegyszerűbb.

Nekem igazából az volt a legnagyobb bajom, hogy a fiam nem tudta hogy kell szopni, és órákig tartott. Az altatás is. Ezalatt viszont a lányom szétszedte a lakást, az összes fal csupa firka. Volt olyan, hogy nagy nehezen elaltattam a fiamat, mire a lányom nagy vidáman üvöltve berontott a babaszobába, hogy anya, hol vagy már.

Igaz, nekem egyik gyerekem sem volt az az eszik-alszik típusú újszülött. Neked lehet, hogy szerencséd lesz.

Érdekes módon nekem onnantól volt könnyebb, hogy a kicsi kezdett jobban figyelni a környezetére, mert a gyerekek onnantól nagyon jól elszórakoztatták egymást.

Azt nem éreztem soha a lányomon, hogy elhanyagolva érezte volna magát. Sokat voltunk a friss levegőn, azt ő is nagyon élvezte, és akkor inkább ő volt a központ, mivel a fiam olyankor aludt. A játszótérre is úgy mentünk, mire odaértünk a kisfiam elaludt, és aludt, amíg a lányommal hintáztunk.

Nálunk 25 hónap a különbség. A férjem 3 műszakban dolgozik, így minden 3. héten egyedül fürdetem a 2 gyereket. A kicsi 2 hónapos. Lehet lepontozni, de őt 2 naponta fürdetem, a naggyal is így csináltuk amíg nem kezdett kúszni-mászni, ha csak nem kakálta össze magát nyakig. Így én sem gebedek meg, meg a bőrének sem tesz jót a mindennapos fürdés. Egyébként szintén bent van a kicsi hordozóban, amíg a nagyot fürdetem.

Igazából nekem az a nehéz, hogy ha mondjuk a nagy bekakál, muszáj tisztába tenni, és ha akicsi sír, akkor nem tudok odarohanni felkapni. De számtalanszor előfordul, hogy egyszerre kezdenek sírni valamiért, és akkor az egyiket hagynom kell sírni, mert nem tudok kettészakadni. Na, nekem ez a legnehezebb dolog!

Viszont sosem voltam az a gyakorlatias ember, de 2 gyereknél az ember :az ANYA simán megtanul párhuzamosan több dolgot csinálni.

A naggyal pedig annyit foglalkozunk, amennyit csak tudunk, így kijelenthetem, hogy egyáltalán nem féltékeny - vagy legalábbis nem tűnik annak. Viszont itt meg az jön a képbe, hogy a kicsivel nem tudok annyit foglalkozni (az alapvető dolgokon : etetés, stb..kívül), amennyit szeretnék.

Teszem a dolgom, ahogy tudom, és próbálom kiiktatni az emiatti lelkiismeret furdalásom. Hozzáteszem ,esténként, vagy ha egyszerre alszank napközben, akkor tanulok. Főzni ritkán főzök, nagyrészt rendelünk. A házimunkát meg a naggyal csinálom, amikor a kicsi alszik. Minden megoldható, ne izgulj!

Szia!

Két lányunk között 17 hónap a korkülönbség.A nagy első pillanattól kezdve szerette a picit, egyedül a cicire volt féltékeny. Amikor elkezdtem etetni a kicsit, mindig volt valami gondja. Ennek az lett a vége, hogy kevés lett a tejem, pótolni kellett, utána a törpe nem fogadta el a cicit (és még fejtem utána pár hónapig, amit a mai napig érzek a kezeimban:().Miután üvegből evett a kicsi, nagyobb lányomnak semmi baja nem volt, tehát tényleg a cici volt a problémája, nem az, hogy azt az időt a tesóval töltöm.(gondolom úgy volt vele, hogy a cici az az övé volt, másé nem lehet.)

Mindenbe vond be a fiadat, pelenkázás, fürdetés.

Amíg a pici tényleg pici, sokkal több időt tudsz a naggyal foglalkozni.

A játszóterezés is ment nálunk, amíg a naggyal játszottunk, a pici aludt, nyáron meg már a picit is - miután tudott egyedül ülni- beleraktam a homokozóba ( 8 hónapos volt), vagy hintáztattam.

Amikor megszületett a pici, a nagy is bejött a kórházba meglátogatni minket, és ez nagyon jó volt mind a kettőnknek, én nem tartom jó ötletnek, ha a nagy csak otthon szembesül a tesóval, plusz én ki sem bírtam volna, hogy 3-4 napig nem látom a lányomat.

NÁlunk 16 hónap a különbség és mindenki ijesztgetett, h hú mi lesz veled, de nehéz lesz. hát én egyáltalán nem éltem meg olyan nehéznek, ráadásul mindkettő császármetszés volt. a kicsi napirendjét teljesen a nagy napirendjéhez igazítottam, minden de és du. mikor kimentünk játszani a naggyal, akkor altattam a kicsit a babakocsiban. az ebéd utáni alvást is úgy csináltam,h amig a nagyot leraktam a kiságyába, lefeküdtem a kicsivel mellé egy másik ágyra és szoptattam. a többi szoptatáskor mindhárman bementünk a kicsi szobájába, becsuktam az ajtót, h a nagy ne rohangálhasson, már oda volt készítve a nagynak néhány játéka és a szoptatás alatt szépen játszott.

Ha egyedül fürdettem, először a nagyot, a kicsi közben a hordozóban, és utána a naggyal együtt a kicsit is megfürdettük. az esti tejet és (4 hónapos korától) a tápszert már a fürdetés előtt elkészítettem, h a fürdés után azonnal etethessek.

Az első 2 hétben hordtuk az ebédet, utána feleslegesnek találtam, mert mikor este mindenkit lefektettem, (8-fél9), akkor főztem gyorsan másnapra.

Szóval nyugi! nem lesz olyan vészes!sőt!