Mit tennétek, ha a gyermeketeket megütné egy másik anyuka?

Nekem szomoru tapasztalatom van ezzel:

Ha balhet csinalsz, akkor abbamarad. Ha nem csinalsz balhet, akkor nem marad abba.

Hogy a balhe az, hogy rautsz vagy lekiabalod a fejet a gyereknek vagy az anyukanak az mar tok mindegy.

Azért azt elmondanám, hogy jártunk egy baba-mama közösségbe sokáig a kisfiammal. Volt egy nagyobb fiú, aki iszonyatosan agresszív volt, ha megjelentek, rettegtek az anyukák és óvták ettől a fiútól a gyereküket, mert aki a közelébe került, elkapta a haját, megtépte, rúgott, karmolt, mindent, amit el lehet képzelni.

Az anyukája mindehhez egy folyamatosan vigyorgó tejbetök volt, ha a kisfiú rángatta az anyuka haját, akkor mosolyogva mondta, hogy most anya a soros, jajj fiam így meg úgy.

Egyszer megint közeledett a kisfiú a fiamhoz, már nyújtotta ki a kezét, hogy megint megragadja a haját, de én ezt megelőzve a tenyeremmel meglöktem a mellkasát (nem durván), így lecsücsült a földre meglepődve, közben hangosan mondtam neki, hogy ezt nem szabad.

Mi volt erre az anyuka reagálása? Szégyelljem magam, hogy én gyerekeket bántalmazok, mit képzelek magamról blablabla. Zengett az egész játszótér.

Kérdezem én, ti mit tettetek volna a helyemben? Hagyjátok hogy újra és újra ez az igencsak félrenevelt szerencsétlen gyerek bántsa a kisfiatokat?

Mi a jó megoldás, amikor a szavak egyáltalán nem használnak? Számtalan anyuka próbált ezzel a nővel beszélni mindhiába.

Jaj, maradjatok már ezzel a sablon szöveggel, hogy az én gyerekem nem ütheti meg senki! Gondolom ti normálisan nevelitek a gyereketek, s feléri ésszel, ha rászóltok. De most képzeljetek el egy olyan szitut, amit az előttem szóló is írt, hogy az anyukának teljesen természetes, ha a gyereke állat módjára viselkedik. S most nem megverésre gondolok,hanem egy fenékre csapásra.

Érdekes régen nem volt ennyire divat ez a felfogás. Most mihez vezetett? Ha a gyereknek nem tetszik valami, akkor leüti a tanárt, az osztálytársat. De ne hogy rámerjen ütni a tanár, mert a szülő még jobban megveri. Hát gratulálok ehhez a nevelési elvhez,szép kis gyerekek nőnek fel, akik úgy gondolják nekik mindent lehet.

Ha odáig jutnék, hogy a gyerekemet fel kell pofoznia másik embernek, akkor nagyon gyorsan elszégyellném magam.

Nyilván ha ok nélkül bántja az más. Akkor bizonyára igen hirtelen ütnék én is.

Minden anya azt hiszi, hogy az ő gyereke tökéletes, szent és sérthetetlen. Közben szerintem elájulnak, ha egy-egy napját megnézné a kis kedvencének az oviban, vagy akár az iskolában, hogy bánt másokat, milyen csúnyán beszél, terrorizál, gonoszkodik. Ezt hajlamosak mindig elfelejteni, utána meg az a magyarázat, hogy de hát a másik is ilyen.

Én is imádom a gyerekemet és igyekszem a lehető legjobban nevelni, de már 3 évesen voltak olyan megnyilvánulásai, amit igencsak helyre kellett rakjak és nem bután vigyorogtam rajta, hogy na, milyen élelmes az én kicsim. (mondjuk kisebb kezéből játék kicibálása)

A szülő azért szülő, hogy a helyes útra terelje a gyerekét és nem azért, hogy ájtatosan vigyorogjon és a legdurvább, erőszakos cselekedeteket is gyerekcsínynek tudja be.

Attól függ mit csinált. Ha valami nagyon durva dolgot (súlyosan bántalmazott valakit) és csak így lehetett megállítani, az illető anyukájának hirtelen borult az agya, akkor inkább szégyellném magam, hogy nem neveltem meg a gyerekem.

Ha valami kisebb nézeteltérés volt, akkor igencsak emelt hangon kikérném magamnak, hogyha baja van a gyerekkel, akkor szóljon nekem, de nincs joga megütni.

Ha teljesen igazságtalan volt, akkor lehet, hogy visszakézből lekevernék neki egyet - kulturált viselkedés ide vagy oda, mert az ilyen a szép szóból úgysem ért.