Anyukák! Hogy viselitek az egyedüllétet?

Na várj! Most a lelki része,hogy egyedül vagy egész nap, vagy a házi munka/gyereknevelés része?

4 lurkóm van,nincs köztük iker,a legnagyobb is 6 éves,szóval engem lekötnek kellő képen,idő mire eltotyogunk a boltba,ami egy köpésre van,főzni két fajtát kell általában- a kisebbik a hozzátáplálás időszakában van,nem mindig adhatom Neki azt,amit magunknak csinálok- és a házimunka sem csinálja meg magát,szóval nem unatkozom... :-)

Ha mégis olyan carok bele mindenbe (takarítás nuku,gyors kaja csinálás-utóbb egyre többször volt,már csak a derekam miatt is)napom van, akkor a géphez ülök. Nővéremmel mail-ben napi szinten tartom a kapcsot,így nem érzem magam elveszve.

Ide egy anyuka szokott járni,Ő jobban ráér mint én.

Ha nagyon zavar,akkor biztos van néha baba-mama klubb (kis városkában lakunk,itt havonta-két havonta /nem is tudom,nem járok,csak szoktam látni kiírva/ 1x szokott lenni),menj el egyre,ott ismerkedhetsz anyukákkal.

Ha a házimunka-gyereknevelés része amit nehezen viselsz,arra nem tudok semmit. Rohadtul utálom egyedül takarítani a házat,nyírni a füvet,fát vágni,behordani (fa tüzeléses bojlink van) a gyerekek még kicsik hogy segítsenek. Ezért volt sok olyan nap,hogy carok bele mindenbe! úgy se látja senki!!

A gyereknevelés részével elvagyok :-) Nem értünk mindenben egyet az apjukkal,így jobb is,ha csak én vagyok Nekik ezen a téren,legalább nem kavarodnak bele,nincs az,hogy az egyik ezt mondja,a másik azt mondja.