Anyukák, hogy viselitek hogy "eltart" titeket a férjetek?

Engem egyáltalán nem visel meg.

A gyereket ketten vállaltuk, előtte megnéztük, mennyi lesz az annyi, mind a ketten tisztában voltunk/vagyunk vele, hogy az én bevételem kevesebb lesz így. Ez egy ilyen korszak a család életében. Ha egy férj visszaél ezzel, nyugodtan mehet ő is gyed-re...

Én nem érzem azt, hogy ne költhetnék magamra, csak azért, mert nem az irodában ülök nyolc órában, hanem itthon teljesítek 24-ben! Előtte 6 évet dolgoztam, adóztam, annyi, hogy most az állam kicsit visszafizet belőle, amíg megnő a babám. Ha cipőre van szükségem, megveszem. Ha tamponra, megveszem. Nyilván, itt nem extra pénzszórásra kell gondolni, de nem csinálok magamnak problémát abból, hogy elhasználódott egy zoknim és venni kell másikat.

Család vagyunk, vagyonközösségben élünk. Amikor a férjem elveszítette az állását, én sem dörgölte az orra alá, hogy én tartalak el, mert a te álláskeresési támogatásod kevesebb, mint az én fizum. Csúnya is lenne!

Engem nem "tart el". Dolgozik, pénzt keres. Én is kapok pénzt, nem sokat, de kapok. Többet a minimálbérnél. Viszont főzök rá minden nap, sütök neki minden másnap, tiszta, ápolt házba jön haza, állatokat gondozok, konyhakerti növényeket termesztek. A gyerekeket csak én rendezem. Ha pestre is kell vinni, ami 150 km, én viszem.

Nem érzem, hogy eltart, csak több pénzt kap a munkájáért.

Engem nem visel meg,hisz majdnem annyi a TGYÁS-om,mint a fizetésem.Úgyhogy nem ő tart el.Félretett pénzem is van.

Költök is magamra rendesen,minden hónapban.

Amugy meg közösen vállaltuk a gyereket,és vele azt is,hogy csak ő dolgozik majd.

Nem visel meg egyálatalán, de őt sem. Ezt vállaltuk, és hasonlóan gondolkodunk, a "klasszikus" családi modellben hiszünk, ahol a férfi a kenyérkereső. Mindig is sokkal többet keresett nálam. Régóta vagyunk együtt, 20 évesen ismerkedtünk meg, és amikor ő nyitotta a bankszámláját, akkor csináltatott nekem is kártyát. Már a kezdetektől minden közös alapon élünk együtt, amibe azért ő ad bele többet, sőt. De engem ez soha nem zavart, miért kéne magamat eltartott nőnek tartanom, amikor gyerekünk van, lesznek még, és a felesége vagyok. Mi már egy család vagyunk, már 13 éve vagyunk együtt, meg sem fordult a fejében, hogy amit keres, az csak az övé.

A mi családunkban is így van, mármint a szüleimnél, egy idő után anyukám már otthon maradt a gyerekekkel és apukám dolgozott, hazahozta a pénzt és közösen döntöttek mindig (néha minket is belevonva) mit mire költenek.

Én nem tudom, mostanában lett ez divat, hogy a nő külön számlán van. Nekem természetes, hogy a férfi gondoskodik az anyagiakról (ha tud persze), a nő pedig az otthon melegéről, a háztartásról és a gyerekekről. A szememben pedig az a férfi, aki lenézi a párját és szóvá is teszi, hogy otthon van (pedig otthon is van munka bőven), szóval sz olyan férfi vagy nagyon gyenge ember vagy csak megkeseredett, mert már csalódott egy kapcsolatban az anyagiakban és már vigyáz. De nem lehet a bizalmatlanságra alapozni egy kapcsolatot, előbb utóbb vége lesz.