Anyukák, akiknek külföldön dolgozik a párjuk, pici babával hogy viselitek?

En is pont igy vagyok ,csak azzal a kulombseggel hogy van egy 3 eves lanyom es egy 4 hos lanyom.A ferjem egy hete ment el.A bucsuzkodas es az elso kulon toltott nap volt a legnehezebb. Par nap utan rendbe jottem nagyjabol. Lefoglalnak napkozben a gyerekek,interneten beszelunk a parommal, mert ahol o van ott nem lehet hasznalni a telefont.Nagyon nehez, foleg lelkileg.En meg megvagyok, de neki a legrosszabb, mert egyedul van. Mi a megszokott kornyezetunkben vagyunk,es a szuleim is kozel laknak, van amikor elviszik a nagyobbik lanyom,vagy megyunk mi is eleg gyakran hozzajuk, de itthon a hazimunkban segitsegem nincs, s nem is igazan kell mert megoldom.

En szerintem ugy lehet atveszelni, vagyis mi ugy probaljuk atveszelni, hogy a kozos celunkra gondolunk.Ez motivalja a paromat is.Pozitivan kell gondolkodni, foglalkozz a picivel, orulj neki, menj vele setalni, talalkozz a baratnoiddel ha van idod.(nekem ugy igazan nincs erre idom ket gyerek mellett, de azert a kicsik keresztszulei meglatogatnak es mi is oket)

Nem konnyu, de ha szeretet, bizalom, es kitartas van akkor mukodik a dolog. Maskepp nem.

Kivanok neked kitartast, erot es ne keseredj el.

Meg ird meg hogy hogy viseled.

Minden jot.Udv. Kinga