Muszáj megmondanom a fiamnak és a menyemnek, hogy a 6 hónapos unokámat akit rám bíztak, kiejtettem a kezemből? (nem lett semmi baja)

Úgy érzem, hogy én vagyok a világ legmegbízhatóbb nagymamája, akire mindig mindenben számíthat a család. A fiam és a menyem elutaztak két napra és rám hagyták a fiukat, aki 6 hónapos. Nem első alkalommal fordult ez elő, teljes nyugalomban mentek el én pedig örömmel vállaltam el ezt a fantasztikus feladatot. Igen ám, de felmostam és az utolsó simításnál a kezembe vettem a babucikámat, aki egy hirtelen mozdulatot tett és kicsúszott a kezemből. Egyből vittem a dokihoz, aki a család régi ismerőse, és alapos vizsgálatok után kiderült: nincs semmi baj hála Istennek. Igen ám, de nem merem megmondani a fiaméknak. Attól félek, hogy soha az életben nem bízzák rám többet az unokámat, amit nem bírnék elviselni. Higyjétek el, nem vagyok ügyetlen, 3 diplomám is van, egyszerűen egy véletlen baleset volt. Vajon el lehet felejteni egy ilyen esetet a szülők bevonása nélkül? Nem tudom mit tegyek...