Más is érzett így?

Naná, én ovi és iskola előtt is ugyanezt éreztem, bár az iskolára már talán jobban „megedződtem”, de szerintem a gyereknél is jobban izgultam. :)

A bölcsiben még olyan picik, olyan kiszolgáltatottak, tehát szerintem nincs ezzel semmi gond, ha aggódsz érte. Persze igaza van az első hozzászólónak, nem szabad mutatni, mert rögtön „leveszik” a gyerekek a bizonytalanságot. Nálunk ez elég jól látszott azon, hogy ha én vittem oviba, mindig próbált fűzőcskézni, hogy hadd ne kelljen ottmaradnia, ha az apja vitte, simán bement szó nélkül. És nem azért, mert az apja egy szigorú szörny, akitől fél, csak benne nem volt szemernyi kétely sem, hogy ez a dolgok rendje, jó helyen van a gyerek, és pont. :)